A szülőföldnek mindenből a legjobbat!

Ez lehetne a végkicsengése annak a felemelő ünnepségnek, amely vasárnap a kora délutáni órákban zajlott le Deményházán.

Ez lehetne a végkicsengése annak a felemelő ünnepségnek, amely vasárnap a kora délutáni órákban zajlott le Deményházán. A hagyományos búcsún feszületszentelés tette még emlékezetesebbé a napot, így a szokásosnál jóval többen gyűltek össze e szép nyárádmenti falu római katolikus templomának kertjében és a felújított szent hajlékban. A helybeliek mellett erre az alkalomra számos elszármazott hazatért, távolabbról jött zarándokok, a környező települések papjai, polgármesterei, világi elöljárói is jelen voltak. Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes jelenléte még inkább hangsúlyozta az esemény jelentőségét.

Az eseménysor a keresztszentelés lélekemelő ceremóniájával kezdődött. Rózsa Gáspár helybeli plébános kezdeményezésére Gyarmathy János szobrászművész klasszikus szépségű bronzcorpust alkotott. A mű, a megfeszített Krisztus a hatalmas fakereszten mostantól még több hívő embert vonzhat e zarándokhelyre. Megrendítő, befelé fordulásra, önvizsgálatra késztet a találkozás a műalkotással, melynek látványa sok-sok meghitt érzéssel, kiben-kiben sajátosan felidézhető élménnyel telítődik. Miután a két jelen levő főméltóság leemelte a leplet feszületről, a szobrász újabb, számára talán minden eddiginél fontosabb munkáját Nagy Miklós Kund méltatta. Ezután került sor a templomkert bejárata közelében magasodó Corpus Christi megszentelésére. A mű megszületésében említésre méltó érdemei vannak Balogh József öntőmesternek, Moldovan György szobrásznak és az alkotás létrejöttét szorgalmazó Szepessy Lászlónak is.

A nagy múltú templom tetőzetét Rózsa Gáspáréknak az idén sikerült felújítaniuk. A belseje is ünnepi díszben fogadta a búcsújárókat. A szentmisét Oláh Dénes főtisztelendő celebrálta. A búcsú jellegéhez igazodva, a főesperes ezúttal a szellemek, az angyalok világáról beszélt, az őrangyalokról, akik mintegy közvetítve az égiek és földiek között, jóságot, jó cselekedetet kiváltva, kipattintva belőlünk, emberekből, egyben meg is védelmeznek a rossztól, a bajtól.

A szentmise, a könyörgések végeztével Markó Béla miniszterelnök-helyettes szólt a gyülekezethez. Kiemelte, hogy sok mindenért folytatunk küzdelmet, jogaink legszebbike pedig a szülőföldhöz való jog. Magunkénak tudhatjuk, érezhetjük ezt a földet, ezért a jogunkért már nagyon sokat tettünk, de a jogok mellett a kötelességeinkre is gondolnunk kell. Ne csak azt kérdezzük, mit kapunk a szülőföldtől, az is mindannyiunk mindennapos kérdésévé kell váljon, hogy mit adunk a szülőföldnek. Tenni kell érte nap mint nap, elsősorban a gyermekeink, az utánunk jövők érdekében. Minden ember adhat valamit képességei szerint külön-külön is, de igazán eredményesek akkor leszünk, ha közösen, összefogva cselekszünk. Építő embereinket dicsérte a szónok, köztük az építő papokat, akikből sok van Erdély-szerte. Példájuk minden területen ösztönző lehet. Úgy kell tennünk, cselekednünk, hogy szülőföldünk, szűkebb pátriánk, Erdély, a Székelyföld, a Nyárádmente a legméltóbb dolgokat megkapva emelkedjék mind magasabbra. Ilyen igazán méltó ajándék az ittenieknek Gyarmathy János nagyszerű műalkotása is, amely ebbe a kis faluba került, de bárhol büszkék lehetnének rá a világon, bármely világvárosban ott lehetne a helye.

Végezetül a maga során Rózsa Gáspár plébános megköszönte a magas rangú vendégnek a támogatást, amellyel lehetővé vált a deményházi templom felújítása, és azoknak is a segítségét, akik hozzájárultak e sokáig emlékezetes helyi ünnep létrejöttéhez.