2024. june 30., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Nyugodtan állíthatom: táborokból jól vagyunk eleresztve. Nincs a honnak olyan meghitt-meghívott szeglete, nincs Közép-Kelet-Európának olyan barikádja, barakkja, szirtje, zengerája, ahol ne ütnének össze hetente – főleg nyáron – két vagy több táborba hívó cintányért és ne bontana zászlót egy sereg azonos fogalkozású, hivatású vagy totál különböző társadalmi rétegekből származó ember.

Nyugodtan állíthatom: táborokból jól vagyunk eleresztve. Nincs a honnak olyan meghitt-meghívott szeglete, nincs Közép-Kelet-Európának olyan barikádja, barakkja, szirtje, zengerája, ahol ne ütnének össze hetente – főleg nyáron – két vagy több táborba hívó cintányért és ne bontana zászlót egy sereg azonos fogalkozású, hivatású vagy totál különböző társadalmi rétegekből származó ember. Főleg a fiatalok tábor(oz)nak hegyen-völgyön, vodkakupacon, de vannak veterán táborjárók, akik tulajdonképpen le sem szálltak a lóról, mióta a nagy honfoglalással megérkeztek a Kárpát-medencébe (a szerencsésebbek a kettőssel), azóta egyik táborból a másikba, egyik szekértáborból a másik béketáborba, pártból pártba toppannak be, úgy lóhátról eszik a füstölt tősgyökeret, majonézes politikumot, szilvaízes lepényhalat bajai módra szögedelve és absztrakt puliszkát posztmodern tokánnyal.

Van tehát angol- és tánctábor, kémia- és szemtengelyferdítő-, matek- és retek-, nyilazó és nyáladzó-, szöveges- és képes-, mangalicás- és szürkemarhás-tábor, gazdag és sóher, gitár- és könyvtár-, diák- és tanár-, festő-, szobrász- és szövő-, gyalogos-, lovas-, repülős-, quadrigás-, túlélő-, tűzálló, túlfűtött, túlzótábor, ellenzéki és kormánypárti, politikai és bonctábor, rizses-, krumplis-, puliszkás-, véres- és májastábor. Szóval minden, ami elképzelhető, amit a szülő megengedhet gyermekének, ahol kell fizetni, ahol nagyon kell tejelni és ahol alig kell valamit adni, igaz, az olyan alig-alig tábor.

Az önkormányzatok versengenek a művészekért. Ha Papfalván van egy piktortábor, akkor Püspökfalaton rögtön egy faragót rendeznek, ha Mintacsükkön egy akvarell, akkor Pipshow-hegyen egy T-sört-fesztivált rendeznek, tetoválnak, totemeket állítanak a falu főterén és mellékútjain. Tabu nincs.

Csak egy nincs: szegény sorsú gyerekek nyaraltatása önkormányzati pénzen. És nem olyanra gondolok, hogy az iskolaudvarra berendelik a gyereket és a tanárt, majd a tűző napon versenyt unatkoznak porban, tévében.

Nem, olyan már nincs, hogy kéthetes turnusokban elviszik őket valamerre a megyébe, a tengerre-hegyre, a testvérfalu meghívásának engednek, maguk is fogadnak a testvértelepülésről szegény – nem protekciós helyi elit – csemetéket.

És végképp nincs romatábor – ahol tisztaságot, művészetet, másságot, munkát, életformát, mintát látnának, szociálisan integráló (nem etnikai integrációra, olvasztár asszimilációra gondolunk) tábort szerveznének. Valamit, ami kiszabadítja őket legalább 14 napra a mélyszegénységből.

A legtöbb önkormányzat arra gondol: hiszen a cigányság amúgy is sátoros, folyvást táborban élt, mióta csak kitaszították és elvándorolt a Szubkontinensről. Minek ezt még tetézni valami európai civilizációs táborral? Jó lenne ezt végighegedülni, mielőtt mi is szubkontinenssé válunk.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató