Érdekes a Krónikus Betegek Országos Szövetsége (COPAC) által március 11-17. között első alkalommal megszervezett, egyhetes rendezvény „témaválasztása”. A páciensek hete alatt a betegjogok népszerűsítése a cél, ugyanis rájöttek: a hazai betegek között nagyon sokan nem ismerik jogaikat, kötelezettségeiket.
Érdekes a Krónikus Betegek Országos Szövetsége (COPAC) által március 11-17. között első alkalommal megszervezett, egyhetes rendezvény „témaválasztása”. A páciensek hete alatt a betegjogok népszerűsítése a cél, ugyanis rájöttek: a hazai betegek között nagyon sokan nem ismerik jogaikat, kötelezettségeiket, illetve nem élnek e jogokkal, sőt, félelemtől vezérelve, legtöbbször szó nélkül hagyják az egészségügyi szakszemélyzet által elkövetett jogsértéseket is. A COPAC nehezményezi, hogy az egészségügy terén illetékes hatóságok és a betegek érdekképviseleti szervezetei között nem megfelelő a kommunikáció, márpedig enélkül valóságalapot nélkülöző, a páciensek reális igényeit figyelmen kívül hagyó stratégiák, programok születnek.
Az emberjogi kérdéskör részét képező betegjogok mellett a hazai törvénykezés a biztosítottak jogait is leszögezi, azokét, akik jövedelmük bizonyos százalékát havonta befizetik az egészségbiztosítóhoz, elvárva, hogy megbetegedésük esetén hozzáférhessenek a törvény által biztosított egészségügyi ellátáshoz. A jogsérelem a biztosítottak esetében inkább tetten érhető, lévén egyfajta szerződés beteg–állam között.
A 2006. évi 95-ös egészségügyi reformtörvény betegjogokra vonatkozó szakasza már az elején kimondja: a biztosítottaknak joguk van az egészségügyi alapcsomaghoz. Az azóta eltelt közel 7 év alatt sem határozták meg az alapcsomagot, tehát értelmezés szerint minden egészségügyi szolgáltatáshoz jogunk van – de legtöbbször mégsincs. Ugyanaz a törvény többek között azt mondja, megválaszthatjuk az általunk preferált biztosítótársaságot. Ezzel szemben a kötelező és egyetlen biztosító: az állami egészségbiztosítási pénztár. A reformtörvény szerint az egészségügyi keretszerződés kidolgozása az egészségbiztosítási pénztárra hárul, az orvosok, gyógyszerészek, fogorvosok, asszisztensek szakmai testületeivel, egészségügyi patronátusok és szakszervezetek képviselőivel való előzetes konzultációt követően, folyó év október 31-ig. Látható, e széles körű tanácskozásból teljesen kimaradnak a több millió beteg érdekeit képviselő szervezetek (Romániában a 2010. év végi statisztikai adatok szerint 3,5 millió krónikus beteg él, közülük 400.000 daganatos beteg, közel 2 millió B- vagy C-típusú hepatitiszben szenved, 10.294 a HIV-fertőzött illetve AIDS-betegek száma), a keretszerződés pedig féléves csúszásal készül el. A betegek a megbetegedésük első napjától a gyógyulásukig részesülnek egészségügyi ellátásban – olvassuk a jogszabályban, és itt említhető a pácienseknek a tájékoztatáshoz, a betegségükre és kezelésükre vonatkozó információk bizalmas jellegéhez, a sürgősségi ellátáshoz és egészségügyi szolgáltatásokhoz (beleértve egyes fogászati eljárásokhoz, fizikoterápiához, orvosi protézisekhez, otthoni ápoláshoz, táppénzhez ) – diszkriminációmentesen – való joga is.
A valóság azonban, mint tudjuk, köszönő viszonyban sincs a papírformával. A jogok helyett van pénztelenség, a „nincs keret” szlogen, gyakran a hálapénzelvárás. És még nem beszéltünk a beteg és az őt kezelő orvos, nővér, ápoló közti kölcsönös tiszteletről...
A fentiek fényében mindenképpen jó és hasznos ötlet a COPAC kezdeményezése, amely a betegjogok népszerűsítését tűzte ki célul, ezzel párhuzamosan pedig kerekasztal-megbeszéléseket szervez az egészségügyi reform, a rendszer informatizálása, az egészségügyi kártya, a betegek szociális védelme, a kezelésekhez való hozzáférése témakörökben.
