Tánccal, énekkel az összetartozás napján

Kedden sok helyen megkondultak a harangok és felcsendült a dal, máshol őrtüzek lobbantak lángra: a nemzeti összetartozás napját ünnepelték. Nyárádszeredában első alkalommal szólították meg a lakosságot ezen a napon az ének hangján.

Idén hatodik alkalommal került megrendezésre Szarka Tamás Kossuth-díjas előadóművész, zeneszerző sikeres kezdeményezése. A Kézfogás című szerzeménye már évek óta létezett, mire berobbant a köztudatba, és elkezdték a nemzeti összetartozás himnuszaként emlegetni, 2019 óta pedig minden esztendőben több tízezren adják elő egy időben a Kárpát-medencében és világszerte a nemzeti összetartozás napja alkalmából. A hazájuktól elszakított magyarokat az összetartozásba vetett hit tartja össze, és ez megmaradásuk záloga is. A külhoni magyarság megőrizte nyelvét, kultúráját, nemzetéhez való ragaszkodását. Mi hiszünk a magyarság jövőjében, ezért fontos, hogy határainkon innen és túl közös énekléssel és tánccal erősítsük a magyarság nemzeti összetartozását – áll a kezdeményezők felhívásában, akik a nemzeti összetartozás napját a Kézfogás című dal eléneklésével és tánccal kívánják ünnepelni.

Ettől az évtől Nyárádszereda önkormányzata is csatlakozott az eseményhez, megszólítva a településen működő kórusokat és meghívottakat. Kedden délután a település főterén megszólaltak a harangok, a trianoni gyászos döntésre emlékeztetve, míg a református templom előtt és a Bocskai-szobor körül gyülekezők villámcsődületnek és a Kis-Bekecs táncosai performanszának lehettek tanúi.

A nemzeti összetartozás ünneplése 18 órakor kezdődött a szűknek bizonyuló templomban Tőkés Attila lelkipásztor igeolvasásával és Tóth Sándor polgármester felszólalásával. Az elöljáró örömét fejezte ki, hogy vallási és nemzeti ünnepeink mellett június 4. és október 6. is kezd bevonulni a köztudatba, majd elmondta: – Egy éve beszélgettek egymással azok, akik számára Nyárádszereda nemcsak infrastrukturálisan, hanem közösségépítés szempontjából is fontos, és idén a június 4-i megemlékezés megszervezése már szinte magától jött. Amikor látjuk a magyar kormány küzdelmeit Brüsszellel, az a modern politika háborúja, ezért van az, hogy ma a magyarok békét akarnak. Nyárádszeredából is azt kell üzenni mindenkinek, aki az összetartozás napját ünnepli – és főleg azoknak, akik nem –, hogy érdemes minden június 4-én ünnepelni. Ezen a napon nem a nevek, politikai pártok vagy nézetek a fontosak, hanem az, hogy egymás mellett állva hallatni kell a hangunkat minden vallási és nemzeti ünnepünkön és megemlékezésünkön – biztatott mindenkit a városvezető.

A megemlékezés gazdag, tartalmas műsorral folytatódott, egymást váltották az ének hangján megszólalók: a helyi Bocskai István Dalkör (karvezető Ferencz Csaba), a Deák Farkas Általános Iskola diákkórusa (Ferencz Örs) és a Kicsinyek kórusa (Bocskay Eszter Gizella). Felléptek a Marosvásárhelyi Népművészeti Iskola Matei Szilágyi Mária Erzsébet vezette nyárádmenti tanítványai is, Török Krisztina, Kovrig Eszter, Kovács Benedek és Györfi Jolán Boglárka, az énekszámok között szavalt Gáspár Ildikó tanítónő. Érdekes mozzanata volt a programnak, amikor az éneket a Tűzvarázs együttes és meghívottai (Brendus Ede tekerőlanton, Fülöp Judit gardonyon, Sógor Eszter és Kusztos Árpád citerán, Mátéfi Péter gitárlanton, Fülöp Rezső gitáron, Borsos Hunor zongorán) kísérte. A kis dalosok és a Kicsinyek kórusa együtt énekelt Borsos Edit marosvásárhelyi énekművésszel is, aki a közönség nagy örömére Erkel Ferenc Bánk bán című operájából a Hazám, hazám című áriát is előadta. 

 Az emlékezés Tőkés Attila lelkész áldásával, a nemzeti ima eléneklésével és a Nélküled című dal eljátszásával zárult. Kérdésünkre a számos opera színpadán fellépő marosvásárhelyi művésznő elmondta: jól érezte magát a rendezvényen, de az, hogy „magyar vagyok”, csak öncélú, mellveregető üres szólam, ha nem a teremtés megnyilvánulása, de ha hálásak vagyunk, hogy Isten minket magyarnak teremtett, a kijelentés már teljesen más ízt kap az isteni teremtés képletében.