A tanúvallomás a polgári perben
A bizonyítás minden peres eljárás alapproblémája, mind a büntető, mind a polgári peres eljárásban is.
A bizonyítás minden peres eljárás alapproblémája, mind a büntető, mind a polgári peres eljárásban is.
A polgári perben, az okiratok mellett, a tanúk kihallgatása gyakran használt bizonyítási módszer.
A tanú az a peres felektől különböző személy, aki az általa észlelt tényekről tesz vallomást a bíróság előtt.
Tanúként csak az a személy hallgatható ki, aki rendelkezik tanúzási képességgel. Nem rendelkeznek tanúzási képességgel a következő személyek:
– a felek rokonai, harmadik rokonsági fokig (attól függetlenül, hogy a rokonsági kapcsolat vérbeli vagy házasság révén keletkezett)
– a jelenlegi vagy a volt házastársa valamelyik félnek
– a bírósági tilalom alá helyezett személyek, valamint akik a törvény által képtelenek tanúskodni
– akik hamis eskütétel miatt, vagy hamis tanúskodásért el voltak ítélve.
Ezek a tanúzási képességre vonatkozó törvényi megszorítások a részrehajlás, valamint az ítélőképesség hiányának vélelmére alapozódnak.
A fenti négy helyzet közül az első kettő esetében a rokonok és házastársak mégis tehetnek tanúvallomást, amennyiben a másik fél nem ellenzi azok kihallgatását.
Ugyanakkor bizonyos személyek a tanúskodás alól mentesítve vannak. Ezek a következők:
– az ügyvéd, a közjegyző, az orvos és más olyan személyek, akik a törvény szerint hivatásuknál fogva titoktartásra kötelesek
– a közhivatalnokok (illetve a volt közhivatalnokok), a szolgálati titkokkal kapcsolatosan
– az, aki a tanúvallomás folytán magát vagy családtagjait, illetve házastársát bűncselekmény elkövetésének vádja alá helyezheti.
A tanú csakis olyan körülményekkel kapcsolatosan hallgatható ki, amelyekről személyesen, vagy egy más, meghatározott személytől szerzett tudomást.
Tanúvallomással nem bizonyíthatók olyan tények, amelyek meghaladják, bármilyen módon, azokat a körülményeket, amelyek egy okiratba vannak foglalva. Ilyen jellegű bizonyítás csak akkor fogadható el, ha egy megkötött egyezség törvénytelenségnek, a törvény kijátszásának, vagy az akaratnyilvánítás hiányosságának, illetve hibájának bizonyítására irányul. Ugyanakkor a tanúvallomás alkalmazható egy kétes értelmű egyezség értelmezése érdekében is.
Kivételes módon tanúkkal is bizonyíthatók a perbeli fél állításai abban az esetben is, ha létezik írott részbizonyíték (egy olyan okirat, amely az ellenkező féltől származik és hihetővé teszi az állítottakat), vagy ha a fél képtelen volt egy írott bizonyíték előállítására.
A tanúvallomásos bizonyítást a felperes a keresetén keresztül, az alperes pedig a válasziratában (vagy legkésőbb az első tárgyalási napig) kérvényezheti.
A tanúval való bizonyítás jóváhagyása érdekében a fél köteles a tanú nevét és címét felmutatni. A jóváhagyott tanúk kicserélését csakis a tanú elhalálozása, eltűnése, illetve más alapos okok idézhetik elő.
A bíróságnak jogában áll a tanúk számának lecsökkentése, valamint ezek meghallgatásának sorrendjét és körülményeit megszabni.
A tanúk kihallgatása egyenként történik, anélkül hogy a jóváhagyott tanúk közül mások is a tárgyalóteremben legyenek.
A kihallgatás előtt a bíró megkérdezi a tanútól annak nevét, korát, foglalkozását és lakcímét, a felekkel lévő viszonyának minőségét, valamint hogy nincsen-e valamelyik féllel ellenséges viszonyban. A tanúvallomás letétele előtt a tanú – vallásának függvényében – esküt tesz, illetve kötelezi magát arra, hogy igazat mond. A 14 év alatti tanú nem tesz esküt, de a bíró felhívja a figyelmét, hogy igazat mondjon.
A tanúnak tiltott előre megírt válaszokat felolvasni. Ellenben a bíró engedélyezheti, hogy elnevezéseket, illetve számokat feljegyzésekből olvasson fel.
Fontos tudni azt is, hogy a Bűnügyi törvénykönyv előírásai szerint a hamis tanúskodás börtönbüntetéssel büntetendő.
Kérdésekkel vagy hozzáfűzésekkel forduljanak alulírotthoz a következő e-mail címen: mhistvan@gmail.com
