Tapossa laposra!

• 2023-05-08 15:00:00

• Kuszálik Péter

Mindenki láthatja: állandóan gyarapodunk és szépülünk. Nem látványosan és gyorsan, de többre nem telik. Ha 33 év alatt csak 999 kilométernyi autópályát sikerült építeni, akkor ennyi a hazai elvárás. Száz év múlva 4000 km lenne, de addigra már se benzin, se akkumulátor nem lesz, ezért nem kell elsietni a dolgokat. Egyebütt is akadozik a tempó. Eddig öttalicskányi pénzbüntetést kellett kifizetnünk Brüsszelnek, mert az országban nem működik a szelektív hulladékgyűjtés. 

Jól tudom, hogy nehéz dolog rendre tanítani a tömegeket, de makacsul próbálkozom. Hat vagy hét esztendeje kiszögeztem egy kartontáblát a szemétgyűjtő ’bodega’ falára, rajta nejlonfóliával védett felirat (lásd a mellékelt fotót). A hatás és a haszon erősen halvány. Becslésem szerint a műintézményt látogatóknak csupán a 3 százaléka tapossa laposra azokat a fránya PET-palackokat; 27% nem is vette észre a figyelmeztető táblát; 18% észrevette, de allergiás rohama lesz a palackok halálhörgésétől; 22% sajnálja megtiporni a formatervezett demizsonokat; a maradék 30% pedig nem is tudja, hogy milyen világon él: amikor a szemetet leviszi, akkor is a mobiltelefonját simogatja.

Végül a Város Illetékes Elvtársa is megmoccant, kb. tíz napja a Mi Kis Lakótelepünkön is beüzemeltek egy elmés szerkezetet. Semmi flanc vagy digitális túlzás. Tessék elképzelni egy háromrekeszes ’perselyt’: papírnak, üvegnek és műanyag palackoknak. Az építmény három ’etetőjét’ egy-egy macskaajtó (’leppentő’) zárja; nem is túl nagy a hasznos keresztmetszet, nehogy valakinek eszébe jusson túlméretes kartondobozokat betenni a papírgyűjtő rekeszbe. A tegnapelőtt azonban került egy konok atyafi, aki három pizzásdobozzal sikeresen lebénította a rekesz forgalmát. 

A város történetét figyelemmel követők emlékeznek arra az időkre, amikor az erőltetett iparosítás éveiben hirtelen megnőtt a város lakossága. Mi lett annak a következménye, hogy a beköltözők nagyobb része nem ismerte a vízcsapot és az angol vécét? Divatja lett az ablakon kidobált csirkecsontoknak és a vécében lehúzott, oda nem való hulladékoknak. Akkor is az történt, ami most: ha nem okosítják meg a képzetleneket, nem ellenőrzik a folyamatot, és nem büntetik meg a renitenseket, akkor ’mindent elönt a szmötyi’. 

Ejnye-bejnye… Ne lennének képesek felnőni a feladathoz? Javultak ugyan az erkölcsök, de még távolról sem tökéletes a lakossági morál. Valami tíz éve erősen megduzzadt az egyetemisták létszáma. Értelmes lényeknek látszanak, de ez nem mindig igazolódik be. Ők a pizzafutárok kedvencei és a gyorséttermek fenntartói. Egy-egy étkezés hulladékai: szatyor formájú papírtasak, egyszer használatos eszcájg, italosdoboz (vagy üveg), papírpohár, szószosdobozka, szalvéta. Este és éjszaka (!) pizza. Továbbá: napi két-három doboz lónyál vagy ásványvíz. A köcsögök, poharak, palackok mehetnek a szemétbe. (Feltételezem, hogy a városháza szemétügyi felelőse azt is tudja, hogy a vakációk idején – amikor eltűnnek a messziről jött diákok –, hány százalékkal kevesebb az efféle hulladék.) Nem az a baj, hogy a városunkban okosodnak és szereznek diplomát, hanem az, hogy irtózatos mennyiségű hulladékot és szemetet termelnek; továbbá: nem segítik a köztisztasági cégek munkáját. Már az is nagy segítség lenne, ha a pizzásdobozokat hosszában és keresztben elvágnák, mert négy kisebb darabot jobban lehet kezelni, mint egy nagyobbat. Az is nagy segítség lenne, ha lecsavarnák a kupakot a flakonokról, hogy a kukásautó tudja összepréselni azokat az átkozott palackokat.

Mielőtt rám sütnék az idegengyűlölő jelzőt, elmondom, hogy nemcsak az albérlő diáksereggel van baj, hanem a bennszülöttekkel is. Van erről egy klasszikus vicc. Bukarest, metróállomás; maszkos figura szalad a vezetőfülkéhez, pisztolyt szegez a kísérőre: „Gyorsan, Belfastba!” „Hülye vagy? ez nem repülő, hanem metró!” „Belfastba, vagy lövök!” Vonatvezető a társának: „engedd be, elvisszük”. Bemondja a mikrofonba: „Belfast állomás következik, az ajtók a bal oldalon nyílnak.” A terrorista megnyugszik: „Bine a zis Ceauşescu, voi nu, că nu puteţi, voi nu vreţi!” (A szöveg lényege: meg tudnátok oldani a problémáitokat, de nem akarjátok.)