A tarackbúza
A segesvári patikamúzeumban van egy olyan patikaedény is, amelynek az egykori materia medica tartalma növényi kivonat volt, de a feliraton nem a növény latin neve szerepel.
A segesvári patikamúzeumban van egy olyan patikaedény is, amelynek az egykori materia medica tartalma növényi kivonat volt, de a feliraton nem a növény latin neve szerepel. Egyik fajanszedényen ez olvasható: Extractum graminis liquidum, ami folyékony fűkivonatot jelent. Valójában folyékony tarackbúza-kivonatot tartalmazott az edény. A tarackbúza latin neve Agropyronrepens, további magyar nevei: tarfű, ebgyógyító, vadbúza. Európa, Ázsia, Észak-Afrika mérsékelt égövi kopár területein, legelőkön, réteken, felhagyott szántókon előforduló gyomtársulások gyakori alkotóeleme. Gyakran kifejezetten terhes gyomnövény, a kertészek réme, mert ha megtelepszik a kertben, szinte lehetetlen kiirtani. Föld alatti, világos színű tarackjai minden darabjából újból teljes értékű növényt képes kihajtani. A beteg kutyák kiássák és megeszik a tarackbúza gyökerét, hogy meggyógyuljanak, ezért angol neve „dog grass”, azaz kutyafű.
Már az ógörög gyógyítók is használták húgyúti megbetegedések kezelésére. Elődeink a XVIII. században vizelethajtóként, hólyaghurut, vesekő, köhögés, légcsőhurut és bőrbetegségek kezelésére alkalmazták folyékony kivonatát.
Több méter hosszú és elágazó tarackjait virágzás idején (június-augusztus) gyűjtik, megtisztítva napon szárítják. A népi gyógyászatban tea formájában vizelethajtóként, hólyag- és vesekő-megbetegedésekben, valamint köhögés és légcsőhurut ellen használatos. Egy csésze tea készítéséhez két kiskanál száraz tarackgyökeret szokás főzni 10-15 percig. Koleszterincsökkentő, vértisztító, húgysav ürítését elősegítő, féreghajtó, természetes antibiotikum. Főzetét külsőleg nehezen gyógyuló sebek, pattanásos bőr és végtagduzzanatok esetén alkalmazzák.
A homeopátiában húgyúti gyulladásra rendelik.
Veress László