Társból rabszolga

Függöny mögött elcsattanó pofonok, szomszédirritáló, csendháborító hangok, aztán tompa csend – ünnepek táján rendszerint megnövekszik a családon belüli erőszak áldozatainak száma. Sokan szégyellik a történteket, vagy úgy érzik, nincs kitörési lehetőségük az egyre szűkülő körből, így hallgatnak és tűrnek. A bántalmazottak egy része viszont kiutat keres.

Függöny mögött elcsattanó pofonok, szomszédirritáló, csendháborító hangok, aztán tompa csend – ünnepek táján rendszerint megnövekszik a családon belüli erőszak áldozatainak száma. Sokan szégyellik a történteket, vagy úgy érzik, nincs kitörési lehetőségük az egyre szűkülő körből, így hallgatnak és tűrnek. A bántalmazottak egy része viszont kiutat keres. November 25-én, a nők elleni erőszak nemzetközi napján huszonegynéhány civil szervezet képviselői tüntettek a román parlament előtt. Az akció résztvevői, abból kiindulva, hogy a 2003. évi 217-es törvény csöppet sem hatékony, törvénymódosítást követeltek a családon belüli erőszak áldozatainak védelmében, a távolságtartási törvény bevezetése mellett foglaltak állást, melynek Magyarországon három formája létezik, a rendőrség által a helyszínen elrendelhető ideiglenes megelőzési távolságtartás, a bíróság által nem peres úton elrendelhető megelőzési távolságtartás, illetve a bíróság által peres úton elrendelhető távolságtartás, ez utóbbi legtöbb hatvan napra vonatkozik. A romániai tüntetők a látlelet ingyenessé tételét, illetve több menhely létesítését is kérték, a jelenlegiek ugyanis a szükségleteknek mindössze 4 százalékát fedik le. A statisztikák is arra utalnak, hogy bár a jelenlegi büntető törvénykönyv számos cikkelye szól a családon belüli erőszak ellen, a jelenség évről évre gyakrabban fordul elő, 2008-ban 41,8 százalékkal, 2009-ben 8,04 százalékkal növekedett az esetek száma. Maros megyében idén 176-szor riasztották a rendőrséget családon belüli bántalmazás miatt – tájékoztatott Livia Popa, a megyei rendőr-felügyelőség szóvivője. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az erőszak elkövetője minden esetben büntetésben is részesült, erre ugyanis a jelenleg érvényben lévő törvénykezés szerint csak akkor kerülhet sor, ha a bántalmazott panaszt tesz.

Önvédelemre tanítják őket

Marosvásárhelyen, a Moldovei utca 1. szám alatt működik a társuk, szülőjük, gyermekük közeléből menekülő nagykorúaknak segítséget nyújtó Kelet-európai Szaporodás-egészségtani Intézet. Lelki támaszt, jogi útmutatást – ha pedig hazamenni sem mernek, és rokonokhoz, ismerősökhöz sem fordulhatnak –, menedéket is kérhetnek itt a családi erőszak elszenvedői. A 2003-ban alakult, 2005 óta menhelyet is működtető intézetről és pártfogoltjairól Teodora Buzdog pszichológussal beszélgettünk.

– Aki idejön, elsőként velem találkozik. A beszélgetés során nem az illetőt, hanem az illető szükségleteit mérem fel, aztán együtt megállapodunk a további lépésekben. Ha a segítségkérő jogi úton kívánja rendezni az ügyet, a jogászunkhoz irányítom. Sok esetben a bántalmazott nem tudja megengedni magának, hogy ügyvédet fogadjon, és azzal sincs tisztában, hogy bizonyos esetekben erre nincs is szükség. A jogászunk ingyenes tanácsadást nyújt, a tárgyalásokra is elkíséri, folyamatosan útbaigazítja, támogatja a panaszost. Gyakran előfordul, hogy a segítségkérő nem ismeri az erőszak elkövetése esetén közbelépő hatóság hatáskörét. Volt rá példa, hogy egy bántalmazott nő hazulról a rendőrségre futott, és kérte, hogy vigyék ki a házból kiskorú gyerekeit, akiket a férjével hagyott. Nem tudta, hogy erre csak bírói végzéssel van lehetőség. Én a bántalmazottak önbizalmát igyekszem erősíteni. Múlt hónapban 48 személlyel összesen 115 beszélgetést folytattam. Egy ilyen találkozó lehet egyórás, de eltarthat öt óráig vagy hosszabb ideig is, és természetesen nem egyetlen alkalomról, hanem, ha az illető hajlandó, akár hónapokig zajló közös munkáról van szó. A legfontosabb, amire a hozzánk fordulókat meg akarjuk tanítani, az az önvédelem. Anyagilag nem tudjuk támogatni őket, de ha valakinek nincs semmilyen jövedelme, és nem tudja kifizetni a 40 lejbe kerülő látleletet, ebben is segítünk neki.

Értelmiségi családokban is gyakori

– Megnőtt-e a gazdasági válság éveiben a bántalmazások száma? – kérdeztük a pszichológust.

– Véleményem szerint nincs összefüggés a pénztelenség és a családon belüli erőszak között. Ezt az is bizonyítja, hogy sok esetben nagyon jó anyagi háttérrel rendelkező, társadalmi elismertségnek örvendő személyek az agresszorok. Múlt év októberétől ez év szeptemberéig összesen 153 személy – 146 nő és 7 férfi – vette igénybe a szolgáltatásainkat. A bántalmazottak 76,4 százaléka városról, 23,53 százaléka vidékről származik. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy falun kisebb arányban fordul elő erőszak a családon belül, inkább azt jelzi, hogy az ottani lakosság kevésbé hajlamos segítséget kérni, illetve kevésbé ismeri a szolgáltatásainkat. Több tájékoztató kampányunk volt vidéken, iskolákban szórólapokat osztogattunk, és előfordult, hogy valaki a gyerekétől szerzett tudomást rólunk, és így jött el hozzánk. Ami a hozzánk fordulók életkorát illeti, az említett időszakban legtöbben – 32,68 százalékban – 26 és 35 év közöttiek, 32,08 százalékban 36 és 45 év, 17,65 százalékban 46 és 60 év, 12,42 százalékban 18 és 25 év közöttiek, 4,58 százalékban pedig 60 évnél idősebbek voltak. Figyelemre méltó adat az is, hogy a többség, a bántalmazottak 28,76 százaléka szakiskolai, 28,10 százaléka középiskolai végzettséggel, 15,68 százaléka pedig egyetemi diplomával rendelkezik. Nyolcosztályosok jelentősen kevesebben voltak ebben az időszakban, és mindössze egyetlen személynek nem volt semmilyen iskolai végzettsége. Nemcsak Maros megyéből jönnek hozzánk, ez az egyetlen olyan intézet az országban, ahol lakóhelyétől függetlenül bárki segítséget kap.

– Hogyan nyilvánul meg leginkább a családon belüli erőszak?

– Sok esetben több megnyilvánulási forma ötvöződik. A lelki terror valamennyi esetben felismerhető, az esetek 82 százalékában fizikai agresszióról is szó van. Gyakran előfordul, hogy a házastárs nem üt, de olyan stresszhelyzeteknek teszi ki párját, amelyektől az idegileg, lelkileg kikészül. Volt olyan esetünk, hogy a férj elégette a felesége ruháit, hogy ne tudjon kimenni a házból, és a nő nap mint nap a szekrényben húzódott meg, ott várta, hogy a férfi elaludjon. Ugyanakkor vannak fizikailag súlyosan bántalmazott személyek is, akik egyenesen a kórházból kerülnek hozzánk. Az is előfordult, hogy az apa odatette a gyerekét, hogy verje meg az édesanyját. Sokan nem gondolják, hogy az évente egyszer kapott pofont idővel havi verések, majd napi ütlegelések váltják fel. A családtaggal szembeni agresszió forrása kivétel nélkül mindig a dominálási vágy, a szándék, hogy a másik alsóbbrendűnek érezze magát. Ami a férfiakkal szembeni erőszakot illeti, az említett 7 személy között voltak idősek, akiket a gyerekük, és voltak huszonévesek, akiket az egyik szülőjük bántalmazott, férj ellen elkövetett pszichikai erőszak egyetlen esetben fordult elő.

Napi 24 órás védelem

– Hány személy kaphat helyet a menhelyen?

– Tíz férőhelyes az épület, négy szobában két-két felnőttágy található. Minimális körülményeket biztosítunk, de a lényeg itt nem is a kényelmen, hanem a biztonságon van. A menhely legtöbb kiadását is a 24 órás védelem biztosítása jelenti.

– Tavaly pénzhiány miatt be kellett zárni az épületet.

– A tanácsadó központot tovább működtettük, a menhely viszont valóban hosszabb ideig zárva volt, idén áprilistól fogadjuk itt újra a segítségkérőket. A támogatást több helyről kapjuk, részben az állam járul hozzá a fenntartáshoz, a megyei tanács folyamatosan támogat, illetve időnként a polgármesteri hivataltól is érkeznek hozzánk összegek. Az ENSZ Népességalapja is mellénk állt, múlt évben viszont megszűnt ez a támogatás.

– Mennyire látja biztosnak a menhely jövőjét az új évben?

– A jelenlegi romániai helyzetet ismerve nem hiszem, hogy erre érdemleges választ adhatok.

– Mi a legfontosabb, amit a családban bántalmazott személyeknek tudniuk kell?

– Az a lényeg, hogy ne tartsák magukban a sérelmeket. Ha nem fordulnak szakemberhez, akkor barátaiknak, ismerőseiknek beszéljenek róla, mert ha egyszer törvény elé kerül az ügy, bizonyítékokra lesz szükség. A testi sebek idővel begyógyulnak, és ha nem készült róluk látlelet, nem lehet rájuk hivatkozni, de azok a személyek, akiknek a bántalmazott elmondta sérelmeit, igazolhatják, hogy mindaz, amit a panaszos állít, valóban megtörtént.

*

Menni vagy meghalni? – Házasságon belüli erőszak

Az életéért futott. Férje azon az éjszakán újból megerőszakolta, durvábban, mint bármikor házasságuk addigi tizenöt éve alatt. Többször ráerőltette magát, fojtogatta, és azzal fenyegette, hogy megöli. Amikor 2008. március 23-án hajnalban elmenekült – lerohant a lépcsőn, át az udvaron, ki az utcára egy taxihoz – a férfi beérte, mielőtt a sofőr indulni tudott volna. A nő valahogy kiszabadította magát, tovább futott, és végül elért egy rendőrőrsre. A jelenet nem bűnügyi regényből való, hanem Norvégiában esett meg.

„Ha elszánod magad, hátra kell hagynod az egész életedet, feleség voltodat, a családot. Készen kell állnod arra, hogy erőszaktevőnek nevezd a férfit, akit valaha szerettél – idézte fel menekülését a jelenleg 43 éves nő. – Korábban képtelen voltam ezt megtenni, de akkor éjszaka tudtam, ha nem hagyom el, meghalok.”

Amikor megismerte leendő feleségét, nagyon kedves volt, virággal és csokoládéval árasztotta el, és úgy viselkedett, ahogy a mesékben meg van írva. Szülei szívébe azzal lopta be magát, hogy bevásárolt nekik, barátnőit pedig vonzó megjelenésével ejtette rabul. „Mindenki szerette” – emlékezett vissza az akkori időkre a feleség.

Hat hónappal a megismerkedésük után megkérte a lány kezét – és egy évvel később elkezdődött az erőszak.

Amikor először megerőszakolta, féltékenységből tette, mert egy másik férfi felkérte táncolni. „Amikor hazaértünk, sötét volt a tekintete. Durván viselkedett és bántott, én pedig tiltakoztam. Később sajnálta, ami történt, és azt ígérte, hogy nem fog megismétlődni” – idézte fel a nő.

Éveken át sminkkel rejtette el a sérüléseit. Egyre ritkábban találkozott a barátaival, hogy elkerülje a kellemetlen kérdéseket és a férje féltékenységi rohamait, amelyek gyakran jelentkeztek.

Amikor végre bíróság elé került az ügy, a férfi elismerte, hogy verte és fenyegette, de a nemi erőszak vádja alól felmentették. A bíró egy évre távoltartást rendelt el, ráadásul a nőt saját anyja is arra biztatta, hogy menjen vissza a férjéhez.

„Ezért fordul olyan kevés nő a rendőrséghez – húzta alá Inger-Lise W. Larsen, aki 2007 óta vezeti Oslo legnagyobb női menedékhelyét. – Nehéz előállniuk azzal, ami velük történt, és gyakran nagyon keveset kapnak cserébe.”

„Bár a nyugati országokban megszűnt annak a tilalma, hogy egy férjet nemi erőszakért elítéljenek, a házasságon belüli szexualitással kapcsolatos előítéletek tovább élnek” – mutatott rá Laura Turquet, az ENSZ 2011-es, a nők helyzetével foglalkozó jelentésének fő szerzője. Szerinte a házastársi erőszak egyértelmű bűncselekménnyé nyilvánítása kulcsfontosságú jelképesen és gyakorlati szempontból is. „Az erőszak ritkán az, aminek társadalmaink láttatni igyekeznek: véletlenszerű cselekmény, amelyet egy rejtekhelyről előugró idegen követ el. Az egyértelmű törvénykezés a tiszta eljárásjogi szabályokkal együtt világos üzenet lenne a rendőrség és a bíróságok számára is arról, hogy a szexuális erőszak sosem számíthat magányügynek” – fogalmazott.