Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Sajtótájékoztatón összegezte az első negyedév eredményeit a marosvásárhelyi városi sportklub. Az első három hónap legjobb eredményének Biró Krisztián birkózó U23-as Európa-bajnoki ezüstérmét nevezték, kiemelték ugyanakkor a 15 éves íjász, Moréh Tamás országos felnőttcsúccsal megszerzett bajnoki címét, Fángli Henrietta úszó három országos aranyát (az egyiket egy 21 éves országos csúcs megdöntésével!), illetve Daniel Nicușan úszó két országos bajnoki címét.
Ezeknél az egyéni eredményeknél azonban fontosabb a trend, amelybe illeszkednek, az irány, amelyen a városi sportklub elindult az utóbbi két évben. Soós Zoltán polgármesterrel mindjárt a beiktatása után beszélgettünk, ezért most arról faggattuk, mi az, amit sikerült is eddig megvalósítania tervekből.
Fotó: a városi sportklub közösségi oldala
– Hol áll jelenleg a marosvásárhelyi sport? Mondjuk százalékban kifejezve? Egy éve még az adósságok törlesztése volt napirenden, most annál talán jobb a helyzet, de még mindig nagyon távol állunk attól, ami talán potenciál lenne a város sportjában…
– Az a húsz év kiesés, ami a beruházások elmaradását jelentette a sportinfrastruktúrában, nagyon érződik, bár a tavaly erőteljesen kezdtük fejleszteni a sportbázisokat. Az első a víkendtelepi sátortetős uszodának a visszaállítása volt, azóta felújítottuk az edzőtermeket a Ligetben, felújítottuk a meggyesfalvi öltözőket, felújítottuk a Víkendtelepen a sportklub székházát, a futballpályákat és a teniszpályákat. Folyamatban van az új uszoda átvétele, illetve tárgyalások folynak a Romgaz bázis átvételéről is. Ha százalékban kellene kifejezni, ami az infrastruktúrát illeti, akkor úgy gondolom, hogy valahol a tíz százalékot elértük, de még rengeteg munka van. Hiszen Marosvásárhelynek nincs atlétikapályája, nincs működő stadionja, és lehetne sorolni a hiányosságokat. Ami a klub, illetve az egyes szakágak munkáját illeti, úgy gondolom, hogy jobban állunk, megközelítettük legalább a 30%-ot, de ahhoz, hogy kineveljünk újabb és újabb sportológenerációkat, nyilvánvalóan évek kellenek. Most azon fáradozunk, hogy az egykori kémiai líceum sporttermét átadjuk az Iskolás Sportklubnak, ahol a birkózóközpont működik majd, Gyarmati Ferencékkel együttműködésben. Az idén az ideiglenes atlétikapálya átadását is tervezzük, hiszen van már országos bajnokunk, és rendkívül fontos biztosítani az edzésekhez a körülményeket az atlétáknak, hogy még több jó szakági sportolónk legyen. A lényeg, hogy a sportklubnál dolgozó kollégák ugyanazzal a komolysággal végezzék a munkájukat, mint eddig. És reméljük, hogy júniusban a kosárlabdacsapat is bejut a legjobbak közé.
– Ha már a kosárlabdánál tartunk, hogy állunk a csapatsportok terén? Hány alakulatot tud magas szinten fenntartani a város? Hisz pillanatnyilag ebben a tekintetben nagyon rosszul állunk.
– Jelenleg a kosárcsapatról lehet állítani, hogy jól áll, és remélhetőleg el tudjuk érni, hogy az országban a legjobbak közé kerüljünk. A női kosárlabda szintén erőteljesen fejlődik. Vízilabdában elég ritka a romániai mezőny, de a marosvásárhelyi csapatok jól teljesítenek, csak nyilván a mezőnyt kell fejleszteni. Az idén arra összpontosítunk, hogy a futball és a kézilabda fejlesztését is elindítsuk, de ezekben a sportágakban jelentős előrelépésre van még szükség. Tárgyalások, előkészítések szintjén tartunk. Nyilván, hogy a csapatsportok esetében a város csak korlátozott mértékben tudja biztosítani az anyagi háttért, a hozzájárulása már nem lehet döntő mértékű. Egy 1. ligás futballcsapat évi költségvetése kb. 4-5 millió euró, ezt nem tudja a város biztosítani. Viszont ahogy a férfi-kosárlabdacsapat támogatásába nagyon sok szponzor bekapcsolódott, amikor látták az eredményeket, ugyanez várható a futballnál is. Ehhez azonban előbb fel kell mutatni legalább egy 2. ligás csapatot, úgyhogy most leghamarabb ezt a célt kell elérni.
Fotó: a városi sportklub közösségi oldala
– Szó volt arról, hogy az uszodát és a sportcsarnokot a város átveszi a minisztériumtól, de az uszoda (amely egy évvel az átadása után sem működik) ügye már-már az X-akták történetét súrolja. És azt is megkérdezném, hogyan áll például a stadion felújításának ügye?
– Az uszoda átvétele kormányhatározatra vár. Ez nem a város hatásköre, sajnos, de amit tudtunk, segítettünk, hogy gyorsítsuk a folyamatot. Megvan az ígéret, hogy a jogszabály rövidesen elkészül, és az uszoda átkerül végre a város tulajdonába. Addig is azt kértük a minisztériumtól, hogy amíg elkészül a kormányhatározat, nyissák meg a létesítményt, majd a város átveszi utólag. Erre a miniszter úr ígéretet is tett, tehát várhatóan még a tavasszal működni fog az uszoda. Ami a sportcsarnokot illeti, valószínűleg még elhúzódik az átadása, hiszen az országos újjáépítési és ellenállóképesség-növelési terv keretében a minisztérium sokkal könnyebben tud pályázni a felújítására. Erről is tárgyaltunk, folyamatosan napirenden tartjuk a kérdést. Ami a stadiont illeti, előkészületben van az a tervpályázat, amelyet az idén meghirdetünk, és az év végéig le szeretnénk zárni, hogy legyen egy valós gazdasági mutatókat tartalmazó megvalósíthatósági tanulmány. Akkor a jövő évben a páyázat meg tud indulni, hiszen itt egy sokkal nagyobb volumenű, körülbelül 50 millió eurós beruházásról beszélünk.
– A törvény szerint a városi költségvetésből 5%-ot lehet sportra költeni. Marosvásárhelyen ez az arány hozzávetőlegesen 1,5%-nyi. Ennyit tud és akar biztosítani a város?
– Nyilván, hogy nem. Ez az összeg minden évben növekedik. A másfél százalék jelenleg, amit a sportklubra költ a város, de emellett több millió lejes támogatást biztosítunk a független, önálló kluboknak, hiszen fontos, hogy ne érhessen az a vád minket, hogy a városban működő többi, kisebb klubot nem támogatjuk. Ezért ennél nagyobb a sportra fordított összeg, kb. 3%-nyi, amit a város a sportéletre költ, különböző formákban. Nyilván azt szeretnénk, ha ezt tovább tudnánk növelni, illetve nagyon fontos bevonzani külső forrásokat, hiszen nem feltétlenül a közpénz kell hogy legyen az elsődleges forrás. A közpénz szerepe az, hogy megteremtse a stabilitást a sportolók számára, erre jönnek majd a különféle támogatások.
A szerző kiegészítései
Hogy jobban érthessük a polgármester szavait, megvilágítanánk néhány részletet.
A Romgaz-bázis, amelyről említést tesz, az a hatalmas romhalmaz, amely az egykori Ritz-fürdő környékén rondítja a városképet. A hatalmas, 1500 férőhelyes sportcsarnokot, olimpiai uszodát, tekepályát és sporthotelt tartalmazó komplexumot még 1989 előtt kezdte építeni az állami gázszolgáltató, az építkezés azonban a politikai változások és a korábbi vállalat több részre darabolódása miatt elakadt. A tulajdonjog a kitermeléssel foglalkozó Romgaznál maradt, amely már nem tudta/akarta az építkezést befejezni. Az utóbbi 30 évben több próbálkozás is volt arra, hogy a komplexumot átvegye a város, de ezek – legtöbbször szubjektív, vagy inkább politikai okok miatt – mindig elakadtak. Jelenleg a befejezéshez több pénz kellene, mint amennyit eddig belefektettek, hiszen a tervek elavultak, ezek megújítására lenne szükség, és így sem biztos, hogy a mai igényeket kielégítő szintre lehet ezeket hozni. Az biztos azonban, hogy valamit kezdeni kell a városképet rondító monstrumokkal.
Az említett „ideiglenes atlétikapálya” a ligeti stadion futópályájának korszerű burkolattal való ellátása, hogy az legalább edzésekre használható legyen, hiszen ma az atléták rendelkezésére kizárólag a Bolyai líceum elavult sportpályája áll. A megoldás azért ideiglenes, mert utóbb az egész stadion felújításának részévé válik, amelyről az interjúban később a polgármester is beszél.
A polgármesteri hivatal honlapján közzétett évi költségvetése a városnak valamivel több mint 622 millió lej. Ebből a sportra 9 millió 775 ezer lejt szánnak, a városi sportklub 7 millió 900 ezer lejt kap, pályázatok révén 1 millió 860 ezer lej kerül kiosztásra. Egyszerű számítással a sportra szánt összeg a város költségvetésének 1,57%-a, az összegben nincsenek benne a különböző beruházások.