Csütörtöki kimenő
Amivel alább az olvasó találkozni vél, az szigorúan és hangsúlyosan magánvélemény. Tehát, ki-ki maga döntse el, ha elolvassa, avagy felháborodottan vágja sarokba/földhöz kedvenc megyei lapját vagy magánlaptopját.
Én sem szeretem a cenzúrát. Volt belőle bőven az elmúlt fél század alatt. Különböző előjelű és szigorúságú változatban és erőnléten. A lefóliázott könyvek pedig, akárhogyan nézzük, egyfajta előzetes kontroll és tiltás. Távoltartás. Nem én mondom, nálam műveltebb, tapasztaltabb és irodalomkedvelő, -mívelő apolitikusok is megjegyezték.
Bár igazából semmitől sem tart távol. Sőt felkelti a figyelmet, az érdeklődést. És lesznek emberkék, akik soha nem lépték át egy könyvesbolt küszöbét, most megteszik, csak azért, hogy a lefóliázott könyveket illegálisan, partizán módra, irodalmi és irodalomkívüli huliganizmusból felbontsák. Ilyen esetben pedig a könyvesboltok, amelyek ritkábbak, mint a barkácsboltok, mollok és shopping centerek, a könyvpiac, a könyvvásárok és könyvnapok, valamint egyéb rendezvények ellenére roppant szűk szelete a (kultúrjavak) kereskedelmének, szóval igényesebbül a bookshopok külön vigyázó személyzetet kellene (kell) beállítsanak, alkalmazzanak, hogy óvják a fóliák épségét, mint aggszűz a magáét.
Néhány könyvárust pedig arra serkent(het) majd a fóliaháncs, hogy rosszul vagy egyáltalán nem fogyó könyveknek is ilyen burkolatot kölcsönözzön, hátha az olvasók rákapnak, bekapják a horgot. (További ötletek adásától eltekintek.)
Nem tudom, kinek a szentfazakas fejében született meg a rendelkezés, legalább olyan álszent, mint a reklámok tiltása 12 éven aluli nézők számára. Ugyanis tapasztalatom szerint – elég gyakran fordulok meg a fővárosi könyvesboltokban és antikváriumokban – a mai fiatalok, akiktől óvni kellene a szexuálisan más irányultságú nyomtatványokat, nem igazán keresik fel ezeket az áruldákat. A telefonjukat nézik, amelyből mindenféle tartalmat, a legvadabb pornótól a legnácibbig, ki tudnak facsarni, nyomogatni, csöpögtetni. Azokat a tartalmakat hogyan ellenőrzik? Mára ui. a hackerizmus, kódfejtés, kódtörés afféle ifjúsági népsport.
Aztán, hogy közönségesebben fogalmazzak, aligha hihető el, hogy úgy lép be a nemiségével még tisztába nem jött ifjú, aki orientációra, útmutatásra, nagy tanítómesterre (mint amilyen más vonatkozásban Lenin vagy Sztálin vót) vágyik, zavarodottságára enyhítő vagy felvilágosító irodalmat keres, aszongya, tessék mondani, van maguknál, van a néniéknél, bácsiéknál meleg, langyi tankönyv? Miközben genitáliái és elméje izzik a vágytól. A fólia pedig kuncog, mert a néni/bácsi azért sem mutat rá a keresett irodalomra. De amaz annál fényesebben csillog a leghátulsó polcon.
Komolyabbra fordítva a szót, Szapphótól kezdve az ókori görög és római irodalom jó részét le kellene fóliázni, Petroniust és Platónt. Shakespeare-t se felejtsétek, se Michelangelót, Caravaggiót, Oscar Wilde-ot. P. I. Csajkovszkijra és Faludi Györgyre vessetek zárlatot. Nosza sok-sok celofánlakatot a lemezekre, CD-kre is! A Biblia fejezeteit például Szodomával és Gomorrával mégsem adnám a teológiai tanulók kezébe. Nem elég határozottan vala elítélve a két bűnös város népe. A haragvó Fennvaló kénköves esővel pusztított, de van aki megmenekülhetett, és tovább űzte másutt bűnös üzelmeit. Tiltotta az egyház, az iskola és a politika. Egy biztos: nem kötelező, ha kíváncsi vagy a véleményemre.
Érdekes, a nyíregyházi Gede testvérek fasisztoid kiadványait a kutya sem akarta lezárni, pedig mérgező anyaga gyorsabban hatol a tudatba, mint a melegfelvonulások példatára.
Szóval te kit fóliáztatnál le?
A folia a neolatin nyelvekben őrültség jelentéssel bír. Pl. Folies Bergère nélkül – ha lefóliázták volna a vaskalapos városatyák – Párizs szegényebb lenne pl. Toulouse Lautreckel, Degas-val. Jöjjön Folie Bergère, az egészséges meztelenkedés. És a celofánt tessék a befőttek lekötözésénél hasznosítani. Mint nagyanyáink korábban. A befőzési szezon teljében, nem vetted észre?
