Elúszott a Félsziget. Sokan siratják a minden igényt kielégíteni próbáló fesztivált. Mások örömtáncot lejtenek, hogy megszabadultak az egymillió eurós kamaszőrület idegtépő zenebonájától.
Elúszott a Félsziget. Sokan siratják a minden igényt kielégíteni próbáló fesztivált. Mások örömtáncot lejtenek, hogy megszabadultak az egymillió eurós kamaszőrület idegtépő zenebonájától. De egy biztos: Marosvásárhely veszített. Ez a fesztivál hírnevet szerzett a városnak, és a víkendtelepi környezet utánozhatatlan. Országszerte nem volt ilyen rangos ifjúsági rendezvény. Az első években a nosztalgiázó apukák-anyukák együtt csápoltak serdülőkorú csemetéikkel a legendás magyar rockegyüttesek koncertjein. Azóta sokat változott a rendezvény jellege. Szinte mindent a bevételi mutatók határoztak meg. Már egyre kevésbé volt fontos a magyar közönség. Szubkultúrába mártott nyári karneválhangulat lengte be a Maros-parti estéket. És mégis sajnáljuk, hogy minket átvertek a szervezők. Már hónapok óta eldöntötték a helyszínváltoztatást. Akkor, amikor Kolozsvár megpályázta az Európa ifjúsági fővárosa címet. A Félsziget volt az egyik ütőkártyájuk. Tegnap a kincses város alpolgármestere bevallotta ezt. És milyen érdekes: Kolozsvár 2015-ben viselheti e rangos címet, és a Félsziget-szervezőkkel három évre írtak alá szerződést. Közben a vásárhelyi városvezetést is sakkban tartották.
Vicces bejegyzések keringenek a közösségi oldalakon. Állítólag a Félszigetet átkeresztelik Insula lui Boc-ra. De tény, hogy szegényebb lett Marosvásárhely egy magyar rendezvénnyel, és ebben RMDSZ-tisztségviselők segédkeztek. A fiatalok pedig nem Kolozsváron, hanem Tusványoson fognak csápolni a magyar rockzenére.
Siránkozás helyett mi is tehetünk valamit. A kidőlt nagy fa helyén sok kis csemete nőhet. A Maros-parton újabb fesztiválokat lehetne szervezni. A Sörpatika előtt felállítható színpadon az igényesebb zenei műfajok képviselői léphetnének fel. Például úgy, hogy összefogna a Művészeti Egyetem a Jazz&Blues Clubbal. De más is próbálkozhatna. És a városvezetést is szaván lehetne fogni, hogy amit a Félszigetnek ígértek, adják meg egy másik rendezvényre. Egy szerényebb, de igényesebb vízparti kitelepülésre. Nem lenne akkora csődület, a környék lakói sem panaszkodnának. A Gorbó völgyébe települt félszigetlakók piába fojtott bánatukban dalolják csak a „száraz tónak nedves partján”-t. De az is előfordulhat, hogy a fesztiválszervezők három év múlva lehet, veszik a sátorfájukat, és tékozló fiúként bebocsátást kérnek. Vajon lesz-e aki befogadja a magyar jellegétől megkopasztott banzájt?
