„Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl volt, volt a világon egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, s lett neki egy fia...”
„Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl volt, volt a világon egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, s lett neki egy fia...” – így kezdődik a Székelyföldtől a Dunántúlig számtalan változatban ismert tündérmese, amelyet táncos mesejáték formájában telt házas közönség előtt mutatott be március első napján a Maros Művészegyüttes magyar társulata. Az előadásról Barabási Attilával, a művészegyüttes igazgatójával beszélgettünk.
– Az utóbbi időben egyre nagyobb teret kap a repertoárotokban a táncszínház. Mi ennek az oka?
– A rendszerváltás után nem igazán mutatkozott érdeklődés ez iránt a műfaj iránt. Számunkra mindig is az autentikus folklór képviselete volt az elsődleges, de hivatásos együttesként egyre inkább szükségét éreztük annak, hogy nyissunk a táncszínház felé, ahol már különféle szerepek eljátszásának, illetve az arcjátéknak is jelentősége van. Ugyanakkor a táncos mesejátékkal a gyerekeket szerettük volna a színpadunkhoz szoktatni.
– Miért éppen a Fehérlófia?
– 2004 őszén mutattuk be először táncos mesejátékként. Ez volt az első olyan produkciónk, amely leginkább a gyerekközönségnek szólt. 2005-ben is többször játszottuk, aztán lekerült a műsorról, pedig volt rá igény. A későbbiekben a Mátyás király álruháit, illetve a János vitézt állítottuk színpadra. Most pedig újra elővettük ezt a legősibb elemeket tartalmazó mesét.
– Miben különbözik az új feldolgozás a régitől?
– Ez nem felújítás, hanem egy teljesen új előadás. A zeneszerzője, koreográfusa, akárcsak a tíz évvel ezelőtti produkciónak, Könczei Árpád, a szereplők viszont 80 százalékban kicserélődtek, és mindenki új szerepet kapott. A jelenlegi táncegyüttesünk művészi érettsége nem hasonlítható össze a 2004-2005-ös évekbeli felkészültséggel, ebből is következik, hogy új elemeket is tartalmaz, minden szempontból gazdagabb a produkció.
– Beszéljünk egy kicsit a zenéről, a koreográfiáról.
– A mesejáték zenéje népzenei gyökerekből táplálkozik, mégsem népzene. Megtalálható benne a középkori dallamtípus és a verbunk, a székely és erdélyi román népzenei elemek, illetve a balkán zenei hatás. A zenét egy közös vonás, a zenei humor, a paródia igyekszik összetartani, ami néha groteszk hatást vált ki. Az élő zenei kíséret pedig a zene és tánc szoros egymásra utaltságát, összhangját erősíti. Ami a koreográfiát illeti, az a néptánc és kontakt tánctechnika keverésén alapszik. A néptáncon nevelkedett tánckarnak ez különösen izgalmas feladat volt. A koreográfia a mese dramaturgiáját követi, de táncnyelven próbálja elmesélni a mondandóját.
– Melyik korosztálynak szól elsősorban a mesejáték?
– A gyerekek mellett a felnőtteket is meg szeretnénk általa szólítani. Úgy gondoljuk, hogy az idősebb korosztály is megtalálhatja benne a saját
gyermekkorát, annak minden kalandját. A bemutatókon mindig figyelem a nézőtér arcait, és ezúttal is úgy láttam, hogy mindenki átélte, megélte a darabot. Aminek pedig külön örülök, hogy sikerült a legelfoglaltabb réteget, a középkorúakat is idevonzani.
– Hol, mikor látható legközelebb a produkció?
– Március 10-én délután 1 órakor Gyulakután mutatjuk be. Korábban a János vitézt is elvittük erre a településre, 300 diák nézte végig. Március 14-én magyarországi turnéra indulunk, a Fehérlófiát, illetve az Imádság háború után című előadásunkat mutatjuk be négyszer Zala és Sopron környékén. Májusban a Hagyományok Házába kaptunk felkérést a Szem látta, szív szerette, illetve a Fehérlófia bemutatására. Időközben pedig a román gyerekeknek is szeretnénk eljátszani a mesejátékot. Abból indultunk ki, hogy a történet alapmotívumai a Kárpát-medence számos népénél megtalálhatók, a románoknál például a Harap Alb mesében, de bizonyára az ukránok, szerbek népi kultúrájában is fellelhetők. Ugyanakkor, táncjátékról lévén szó, nincsenek benne prózai elemek, a tánc és a zene nyelvén mesél, tehát nemzetiségtől függetlenül mindenki számára érthető. Ezt a bemutatón jelen levő holland vendégeink is megerősítették. A román közönségnek tartandó előadások egy egészen új és igen hasznos kísérlet részét képeznék, annál is inkább, mivel a román együtteseknél ez a műfaj még gyerekcipőben jár.
– Az Iskola másként héten is bemutatjátok a Fehérlófiát?
– Természetesen. Várjuk a tanintézetek jelentkezését.
(Fehérlófia – táncos mesejáték. Zeneszerző – koreográfus: Könczei Árpád, tánckarvezetők: Nagy Levente-Lehel, Domokos Zsuzsa, díszlet és jelmez: Bandi Kati.)
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató