A természet kalendáriuma (CCCXXVI.)

A gólya vándor-útra kelt,

De még zöldel hegy és mező;

Minő szép nyájas ősz vagyon!

A napsugár az ágakon

Másodvirágot csalt elő.

 

(…) Talán sugáros lesz az őszi ég...

Szivem ha tán szeretni fogna még:

Szerelme olyan lenne, oh leány!

Mint a másodvirág az őszi fán.

 

A 201 évvel ezelőtt, 1817. szeptember 28-án született Tompa Mihály Őszi képek versciklusát indítja e sorokkal. Induljunk el mi magunk is a nyájas szeptemberből a talán aranysugaras október felé.

Érik a szőlő, néhol már szüretelnek. Almákkal, körtékkel, birsekkel telnek a kosarak, s mustos ajkú szellők kergetőznek a már rég lekívánkozó szilvák körül a vén besztercein a kert sarkában. Még nem csípte meg a dér a kökényt, a somfáról alvadtvér-színű som pereg, s galagonyák kínálják apró portékáikat az arra tévedőknek. Dió koppan a földön, s a Somostető sarkán éledő szelídgesztenye is bontja tüskés burkát. Konok esők riasztanak, de még virágba kap egy-egy vadgesztenyeág. Másodvirágok. Vivaldi zenéje árad a tájra. Őszi boldogság. Boldogsága az érett, a múló időnek.

 

Sokan a boldogságot az embernél magasabb régiókban keresik, mások lejjebb, holott a boldogság emberi méretekre van kiszabva.

 

Konfuciusnak tulajdonítják ezeket a szavakat. E nap, i.e. 551-ben született. Bölcseleteit a Beszélgetések és mondások, a Lun jü tartalmazza, melyet tanítványai, illetve azok követői jegyeztek le. Ő maga írta mű nem maradt fenn. Valószínűleg gondolatait sohse foglalta írásműbe. Mégis, tanításai a kínai kultúra és gondolkodás alapjává váltak. Filozófiájának hatása mind a mai napig meghatározó szerepet játszik egész Délkelet-Ázsiában. Napjainkban erősödő reneszánszát éli az egész világon. Nem vallásalapító volt, de gondolataival több mint két évezrede tanít. Önmagáról azt vallotta, hogy nem teremt új dolgokat, csupán a régi értékeket támasztja fel és vezeti új formákba. Tömör bölcsessége, egyszerű és tiszta gondolatai hatottak. Saját korában és évezredekkel később is. Eszményei beépültek sokunk mindennapjaiba.

Rövid történetekbe szőtte bele igazát. De több volt, mint mesemondó. Akárcsak a legnagyobb magyar mesemondó, Benedek Elek.

Szeptember 30-án van a születésnapja: 159 évvel ezelőtt, 1859-ben született Kisbaconban. Őszi éneke is ott született, de már Trianon után.

 

Búsan járok-kelek a szürke avaron,

Léptem alatt zörög a sárga falevél.

Kis madár énekét immár nem zavarom

Erdő víg dalnoka, ó, hová lettél?

 

Hervadva búsul egy-egy kései virág,

Hiába nyílt ki: egy-két napot, ha él.

Nemcsak én vagyok bús, bús az egész világ.

Ím a szellő is szomorú dalra kél.

 

De félre, bánat, félre! Leszen tavasz még,

Erdő, mező, tudom, újra kizöldül.

Fejünk felett újra mosolyog majd az ég,

S illat, melegség árad ki a földbül.

 

Szép lesz az erdő, ó be szép lesz ismét,

Fölcsendül benne a víg madárdal.

S járván az erdőt bolyongva, el sem hinnéd,

Hogy egykor küzdött a szörnyű halállal.

 

Az örök optimista Elek apó. Az Üres a ház, üres a fészek versében vallomásosan megírja optimizmusa eredőjét is.

 

Üres a ház, üres a fészek,

Magam elé szomorúan nézek.

Itt egy szoba, ott más bezárva,

Elnémult, el, az édes lárma.

 

Hol tegnap még gyermekhang csengett,

Hogy szokjam meg a szörnyű csendet?

Temetőkertnél némább a házunk,

Lobog a tűz, s haj, mégis fázunk.

 

Vigasztalgat jó nagyanyóka:

Ne búsuljon már, nagyapóka.

Ez a világnak sorja, rendje:

A gyermekek elhagynak rendre.

 

Ősszel elszállnak vándormadárként,

De visszaszállnak ismét apránként.

Egyik tavaszra, másik nyárra,

S megújul az az édes lárma.

 

Könnybe borul szemem, de látom,

Hol van az én legjobb barátom.

Jó nagyanyó titkolja, rejti,

Maga búját értem felejti.

 

Az egymást féltve szeretők őszi zenéje ez. Egyik a másik nélkül már létezni sem tudott.Történetük Pesten kezdődött 1882-ben. A 23 éves Benedek Elek, a Budapesti Hírlap újságírója, egy őszi délután főnökével, Rákosi Jenővel betért szivarért egy Rókus kórház melletti trafikba. Egy aznapi újságcikkről beszélgettek, amikor a trafikosné sarokban ülő lánya beleszólt a társalgásba. Vitába szállt a nagy hírű főszerkesztővel, amihez talán Benedek Eleknek sem lett volna mersze. A fiatalember annyira rácsodálkozott az éles eszű lányra, hogy elfelejtett fizetni a szivarokért. Másnap egy ibolyacsokor kíséretében vitte el a tartozást. Innentől kezdve mindennap visszajárt a boltba, hogy találkozzon a 19 éves Fischer Máriával. Aztán másfél évi udvarlás után belépett a trafikba, és a félárva zsidó lány elé állt: „Kisasszony, gyönyörű álmot láttam. Virágos almafa tövében szenderegtem, s maga égőpiros rózsát ejtett a mellemre… Igazat jelent-e az álmom?” „Igazat”– hangzott a felelet. 1884-ben összeházasodtak, és 45 évig, halálukig, el sem váltak egymástól.

 

És indulunk, kart karba fonva,

Ki a kertbe, lassan osonva.

Tekintünk jobbra, aztán balra:

Nincs-e gyermek erre vagy arra.

 

(…) Bolond remény, de oly jól esik,

Öreg szívet ez lecsendesít;

S megtérve, lám meleg a házunk,

A tűz nem ég már, mégse fázunk.

 

1929-ben együtt temették őket. Elek apó 1929. augusztus 17-én éppen az írók feladatáról írt, amikor kiesett a kezéből a toll. Agyvérzést kapott. Utolsó három leírt szava – fő, hogy dolgozzanak – máig érvényes, s megszívlelendő testamentum. Felesége még aznap követte a halálba. Szép paraszti temetésük volt – a székely írónak s az egykori zsidó polgárlánynak.

Magvető havába léptet Radnóti Miklós Hónapok Naptárából az Októberrel:

 

Hűvös arany szél lobog,

leülnek a vándorok.

Kamra mélyén egér rág,

aranylik fenn a faág.

Minden aranysárga itt,

csapzott sárga zászlait

eldobni még nem meri,

hát lengeti a tengeri.

 

Feleltetem reá a 65 éve, 1953. október 2-án örök őszbe költözött Szép Ernő sorait Októberről:

 

Vergődő ágról

Kalapomra szállj

A kalapomról

Vállamra találj.

 

Szivarzsebembe

Csússzál lefele

Szívemre simúlj

Gyere no gyere.

 

Itt megmelegszel

S nem rongyol a szél

Kedves virágom,

Hervadt falevél.

 

Mai sétánkat Gyöngyössi János uram Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre ciklusából, az October havára írt csízióval fejezem be:

 

Fordul az Hold: fordul a jó borból friss vér.

A szőlőmívesre visszafordul a bér,

A keserű munka édes jutalmat nyér.

 

Ez utóbbi reményében, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2018-ben, 2569 évvel Konfucius születése után