A természet kalendáriuma (CCLXIX.)

Oda lett hát ez a nyár is.

Rövidül a nap megint.

Hull a csillag – úgy zuhan le,

ahogy csüggedt kéz legyint.

 

– Illyés Gyula segítségével indulunk augusztus végi sétánkra, Csillaghullás idején –

 

Kőasztal, bor, kora este,

élvezném még idekint,

csak a sorsa-unta csillag

üt szíven, ahogy legyint,

 

s leejtődik, hosszú ívben. –

Ki dobta el? És miért?

Abban a nagy legyintésben

benne az is, hogy: ne kérdd…

 

Az augusztus 23/25-től szeptember 23-ig tartó csillagászati hónapot ma is szűz havának nevezik, habár a Nap a valóságban már egy bő hónappal később lép a csillagképbe. Egykor a betakarítás hónapját értették alatta. Az ógörögöknél a kalászos szűz Persze-phoné hónapja volt. Démétér volt a csillagkép és hónap olümposzi védnöke. Egyip- tomban Ízisz égi képmása volt. Örökösük a kereszténységben Szűzanya, Mária lett.

A Virgo csillagkép legfényesebb csillaga a nappálya szomszédságában pislogó Spica, Kalász. A mezopotámiai eredetű elnevezés közel 8000 éves. A kalászos Szűz jelző már az ógörögöknél sem tükrözte az éggömb mozgását. Mivel a civilizációközpont lassan északra tolódott, az aratás időpontja is későbbre esett, követve az őszpont felé mozduló csillagképet. A közel-keleti késő kőkorszaki forradalom idején, Kr. e. a 7–5. évezredben adott jelt a Kalász az aratás megkezdésére. Erre az időre utal Vergilius IV. eclogájában, amikor a sarlós Saturnus aranykorát, a Szűz uralmát énekli, és visszatértét jósolja meg – amiért is a keresztény utókor tiszteletbeli kereszténynek tekintette.

Augusztus vége. A folyók medre egyre keskenyedő vízcsíkokat őriz. A Faragói-tó alatti első halastó vízszintje annyira megcsappant, hogy a kagyló borította medrek szélén járva a nádas gyökérzete majd’ kétméternyire magasodik fölénk. Kánikula támad megint. A Kárpát-medencén túl is.

 

égett a levegő kék lánggal mint a szén

mely már elégett egyszer s újra ég

a boglyák tetején halomba gyűjtve rigódal

kuvikolt egy lyukas szalmakalap

s a jegenyék hegyén kakukkóra ketyegett

(jég kopog így a házak tetején)

fölszállott a páva meggyúlt

s elvált a földtől mint egy üstökös

 

a messzeségben sompolygó hegyek

és kavicsokon lépdelt a szeret

hegyhát hegyháthoz szorítva

szőlőkarókkal földhöz szegezve

 

– írta volt Vári Attila Száraz Szeret moldovai naplójában –

 

két legény jődögélt az úton

ostoros éneket terelve

 

ADDIG ISZOM MÍG A FOGAM ELVÁSIK

FOG HELYÉBE SZŐLŐBOKOR VIRÁGZIK

 

visszhang tántorgott

és a hegy fokán

szilánkká estek az ének hangjai

táncra perdült két szőlőbokor

karóba húzva legszebb fürtjeit 

 

Augusztus 25-én, 88 évvel ezelőtt született Brassóban Kiss Elemér matematikus. Az egykori marosvásárhelyi református kollégium jogutódjának tanára 1961-ig, s azóta vásárhelyi egyetemi tanár volt, haláláig. Legjelentősebb eredményei a Bolyai-kutatással kapcsolatosak. Bolyai János kéziratha-gyatékának feldolgozásával kimutatta, hogy Bolyai János nemcsak a geometriában, hanem a matematika más területein, így a számelméletben is jelentős eredményeket ért el.

Ugyane nap, 149 éve, 1868-ban született az etnográfus és zoológus kutató Fenichel Sámuel Nagyenyeden. 1892 novemberétől 1893 nyaráig Új-Guineában kutatott. Több mint tízezer etnográfiai tárgyat és madártani preparátumot küldött el a Nemzeti Múzeum számára és Nagyenyedre. Sárgalázban halt meg, 25. születésnapja előtt. Sírját utódja, Bíró Lajos kutatta fel, majd Balogh János gondoskodott rendbehozataláról. Ma a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Dvorácsek Ágoston tanár barátom vezette önképzőköre az ő nevét viseli.

Bíró Lajos entomológus, etnográfus pedig 161 éve, 1856. augusztus 29-én született Tasnádon. Amikor a Királyi Magyar Természettudományi Társulat 1895-ben ülést rendezett Fenichel Sámuel emlékére, hangsúlyozva, hogy munkáját folytatni kell, Bíró – megnyerve Herman Ottó támogatását is – felajánlkozott az útra. Az induláshoz szükséges összeg előteremtésére megvették tőle 60.000 darabos rovargyűjteményét. 1895-ben indult Új-Guineába, ahol hét évet töltött. Az innen hazahozott és ma a Néprajzi és a Természetrajzi Múzeum állományában lévő, több mint 250.000 darabból álló néprajzi, illetve rovar-, hüllő- és madárgyűjteménye óriási érték. Állattani anyaga több mint 200, a tudomány számára addig ismeretlen fajt tartalmaz.

40 éve, 1977. augusztus 24-én halt meg Kós Károly. 2017. január vége óta Veszeli Lajos festőművész, a legendás erdélyi építész, festőművész, grafikus, író építőművészetét idéző, monumentális montázsa díszíti az óbudai református templom parókiájának tűzfalát. Az 1908–1909 között épült parókia Kós Károly első megvalósult építészeti alkotása, tervezőtársa Zrumeczky Dezső volt.

 

Hőség izzó párája leng a tájon

 

– jutnak eszembe a kánikula újabb ostromán Jékely Zoltán 1942. augusztus 27-én kelt sorai –

 

s a változatlanság fensége,

s benne az ember tünékenysége,

mulandósága hogy ne fájjon?

 

Hogy ilyen volt itt minden 1000 éve

s ilyen leszen 1000 év múlva is.

 

22 éve, 1995. augusztus 28-án halt meg a nagyenyedi születésű Strommer Gyula csillagász, gépészmérnök, matematikus. 1940 augusztus 27-én, három nappal Észak-Erdély visszatérte előtt fedezte föl a 13,78 km átmérőjű, általa Transylvaniának elnevezett kisbolygót. Későbbi, világszerte elismert tudományos munkásságának középpontjában a Bolyai–Lobacsevszkij geometria állt.

Nyárvégi kánikula perzseli a tájat. Valószínűtlen kék virágtölcsérek égnek bele a hőségbe. Búzavirágkék kurjantások s fakósárga reményvesztettség akácok szürkébe aszalódott zuzmós törzsén.

 

Túl Váradon, a róna kapuján,

Ahol a táj a végtelenbe tágul,

Ahol azóta szomorún aratnak

S nóta se száll a lányok ajakárul,

Ott termett e kis kék búzavirág…

 

Magyar s magyar közt öles szakadék:

Nekik – ott túl, maradt egy kis hazájok!

Nekünk itt, semmink, semmink se maradt,

Csak az, hogy néha gondolhatunk rájok.

 

– Búzavirág a magyar határról című versét 1920. június 7-én írta volt a 127 éve, 1890. augusztus 30-án született Reményik Sándor –

 

Egy búzavirág a magyar határról…

És ezt mi mondjuk így: magyar határ!

Kiket az Isten egy néppé teremtett:

Köztünk most véres tilalomfa áll!

 

… Aki letépte, nekem hozta el.

Halkan zizegnek száraz szirmai,

Belőlük kalásztenger sóhaját

S szabad szél süvítését hallani.

 

Halálos hűség symbolumaként

Eltettem – s a szívem fölött hordom:

Hogy itt, az idegenné lett hazában,

Hontalanul is – magyar sors a sorsom.

 

Annak reményével, hogy a Kárpát-medence megtart minket ostoros énekek kánikulájában is ezer évekig, mint eddig, bárhogyan szabdalnák is búzaérlelő, szőlődajkáló, csillaghullást bámuló, tavakkal átszőtt testét, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2017-ben, szűz havának kezdetén, a VII. Bolyais Világtalálkozó kezdőnapján