A természet kalendáriuma (CXXIV.)

Szent Pál napja táján ha sok makk terem, hosszú és kemény lesz a tél

 

– tartja a hiedelem. Az őszi erdő legnagyobb kincse a makktermés. Az erdészek azt is figyelik, hol van kiemelkedően jó makktermés, erre alapozni lehet az erdő természetes felújítását is. A cserefánál 3-5, a kocsányos és kocsánytalan tölgynél 5-7 évente számolhatunk nagyobb terméssel. A bükk valamivel bővebben terem, mint a tölgy, de kiemelkedően nagy makkhozamra ugyancsak több évet kell várni. Az időjárás is nagyban befolyásolja a termés milyenségét. Aszály esetén a magok kisebbek, sok közöttük a léha, életképtelen.

Az évről évre változó időjárás mindig másképp színezi a fák üstökét. Általában október közepétől november elejéig a legszínesebb az erdő. Ragyogó hervadás. Induljunk neki az erdőnek Áprily soraival:

Ragyogsz, ragyogsz, októbervégi ég,

megtündökölsz, lomb-hullató vidék.

Völgyem, tombold ki végső örömöd,

mielőtt szürke gyászba rejt a köd.

 

Maroknyi tündöklő őszi lomb. Jó múltkorjában unokám szedte csokorba ezeket az őszi dallamokat. Dércsípte kökény sóhaja és hóharmat barnította hóbogyó brummogása, csipkerózsa égő pirosa s a vadszőlő mélykékjéhez alig illő, kárminpirosba hajló levelek elégiája. Némely bükklevél aranysárga dalba kezd. Harsog rá az eltévedt gyertyánlevél kürtjele. Szemérmes pirosra vált a madárcseresznye búcsúdala, alatta alig hallik a galagonya alvadt vér színű levéláriája. Ugyanazon ágon is minden egyes levélnek saját világa, története van. Ezt kissé jobban megcsípte a dér, azon hernyórágás sárgított még, amazon gubacs nyoma kicsattanó bíborba öltözik. S valahol a hátterükben a készülő tavasz okosan figyel. Időtlenség költözik a képbe: az örökkévalóság ígérete.

A Nagycsomád Mohos tőzeglápjának egyik tavacskája megragyogtatja még az őszi eget, miközben lassan ezerszínű ruhára váltanak körben a fák. Őszbe borzong kissé a tó tüköre. Ez az elmúlás? – kérdezi.

Nem, csak lombhullás. A levelek klorofillja elbomlik, ez a barnulás. A le nem bomló karotin és xantofill kölcsönzi a leveleknek a narancssárgákat és sárgákat. A hűvösödő levegő hatására antociánok képződnek a levelekben – ők a felelősek a vöröses-lilás színekért, s egyben védik a növényt a nap káros sugárzásától.

Az őszi lombhullatás több szempontból is előnyös. Az ágakon maradó levelek felfognák a havat, a teher alatt az ágak letörnének. A levelek folyamatosan párologtatnak, a fel nem használt ásványi sók és a keletkező méreganyagok felhalmozódnak bennük, ezektől a káros anyagoktól is megszabadulnak telente a lombhullató fák.

A lombhullás alkalmazkodás a téli hideg átvészelésére. A levélnyelekben ez idő tájt minden cukor a hajtások, szárak, gyökerek felé halad. A levélalapon leválasztó hegréteg keletkezik: a sejtek fala elnyálkásodik, de alatta parasejtek osztódnak, s elzárják a sebhelyet. A lepergő levél helyén levélripacs alakul ki. Ennek alakja lombhullató fáinknál fajbélyeg.

A levelek elhullását hormonok szabályozzák, elsődlegesen az etilén. Az auxin pedig késlelteti a levélhullást. A levelek lehullása akkor kezdődik, amikor már nincs bennük auxin. Az etilén lombhullató hatására – még a XIX. század végén – véletlenül jöttek rá. Akkoriban a városok közterületeit gázlámpákkal világították meg, s megfigyelték, hogy a lámpák melletti ágakról sokkal korábban lehulltak a levelek. 1901-ben mutatta ki Nebuljov orosz kutató a világítógázban az etilént.

Az etilén a növényi anyagcsere természetes produktuma, a legegyszerűbb telítetlen szénhidrogén. A növény minden szervében, de főleg öregedő szövetekben, érő gyümölcsökben találkozunk vele. Serkenti a virágkezdemények képződését, a terméskötést és a gyümölcsök és termések érését.

 

Az almahéjat tedd a kályhalapra,

s ha perzselődik, szívd be illatát:

képet idéz, a gyermekkort mutatja,

amelyből visszanéz anyád s apád.

 

Emlékezett régmúlt idők szüret utáni hangulatára Áprily Almahéjában. Az ott felszabaduló édes illatanyag fő alkotója az etiléngáz.

Egykorvolt jóízű almák héjillatát beszippantva, maradok kiváló tisztelettel:

 

Kiss Székely Zoltán

 

Kelt 2014-ben, Keresztes Szent Pál napján