A természet kalendáriuma LVII.

Július az év legtipikusabb nyári hónapja. A levegő hőmérséklete ekkor a legmagasabb, a napsütéses órák száma 280-330 között mozog. Kánikula. A Faragói-tó felett szellő sem rezdül, a nádas tükörképében gyönyörködik.

Kánikulai tavi tükörkép

Július az év legtipikusabb nyári hónapja. A levegő hőmérséklete ekkor a legmagasabb, a napsütéses órák száma 280-330 között mozog. Kánikula. A Faragói-tó felett szellő sem rezdül, a nádas tükörképében gyönyörködik.

Aztán délutánra elborul az ég, s gyors gomolyfelhő nő az égen. Késő délután hólyagosra paskolja a tó vizét az eső, de estére megint a sima víztükörben bámulják magukat a csillagok.

A hónap időjárási frontjainak gyakorisága csökken ugyan, de erejük nő. A júliusi frontbetörések igen hevesek, a záporeső gyakran zivatarba csak át, s gyakorta jég is hull. A zivatarok két csoportba sorolódnak.

A frontzivatarok esetén az előretörő hideg légtömeg beékelődik a melegebb és könnyebb légtömeg alá, felemeli azt, magas zivatarfelhőt (cumulonimbust) hoz létre. Egy ilyen felhő mifelénk elérheti a 8-12 km magasságot is. Ezekben a felhőkben a felszálló légáramlás elérheti a 40-60 km/óra sebességet is. A felhő felső peremére sodort esőcseppek ott megfagynak, majd a felhő szélein lefele hullva ütköznek más esőcseppekkel, s elkezd hízni a jégcsepp. Aztán a felhő alján a felfelé szálló légáramlat megint beszippanthatja a fagyott cseppet, s az megint felfelé halad. Ezt a függőleges ingázást többször is megteheti az egyre hízó jégdarab, míg végül kihull a felhőből. Jeges eső vagy jégeső hullhat ilyenkor.

A hőzivatarok helyi jellegűek. A felszín erősen felmelegíti a felszálló légáramlatot, gomolyfelhő (cumulus) keletkezik, ami záporfelhővé, esetleg zivatarfelhővé növi ki magát. A Görgényi-havasok vagy a Hargita fölött gyakoriak az ilyen helyi zivatarok.

Zivataros július eleje volt 1968-ban is, amikor jómagam először jártam barátaimmal a Madarasi Hargitán. Azelőtt az Almási-barlangoknál kalauzolt minket Körtesi bácsi, a híres vásárhelyi fényképész. A Hargitára pedig a gombász Málnássy Laci bácsi vitt fel. Akkor éppen Csoma Pista bácsi vendége volt a két Szervátiusz is, s a régi menedékház hátsó falának támaszkodva várta Üdő Márton, hogy továbbfaragják. Akkor készült Éva szobruk is. Ma, negyvenévnyi és jó háromszáz méternyi távolságra őrzi Csoma Pista álmát Éva. De vajon hol lehet Üdő Márton?

De ma hadd meséljek neked, kedves Olvasóm, a világ legnevezetesebb botanikus családjáról.

Július 6-án, 1686-ban született Antoine Jussieu francia botanikus, a Jussieu botanikusdinasztia legidősebb tagja, a híres párizsi Jardin royal des Plantes médicinales, a királyi növénykert első tudós botanikus igazgatója. A kert még 1633-ban jött létre, XIII. Lajos uralkodása idején. Ez az első tudományos értelemben vett botanikus kert a világon, szemben az úgynevezett füvészkertekkel. Átdolgozta és újra kiadta mesterének, Tournefortnak, természetes (növény)-rendszertanát, s többek között az ő gondolata volt a kávécserje termesztése az Újvilágban.

Öccse, Bernard, szintén orvosnak tanult, de miután bátyja botanikai gyűjtőútjain részt vesz, ő is a biológiának, s azon belül a rendszertannak szenteli minden idejét. Először rendszerezi külön a bálnákat a halaktól, és új rendszertani kategóriát vezet be a zoológiába, a botanikában már ismert családot. Bátyja halála után, szerényen, visszautasítja a királyi kertész titulust, de 1758-ban XV. Lajos a Trianoni botanikus kert főfelügyelőjévé teszi. Bernard sohasem volt híve Linné rendszerének, a kertet is saját elgondolású természetes rendszere szerint rendezte el. Ez volt az úgynevezett „trianoni növényrendszer”, amely a virágtalanokkal nyitja meg a növények sorát, majd az egyszíkűekkel és a kétszíkűekkel folytatja és a tobozosokkal fejezi be.

A legkisebb testvér, Joseph, Dél-Amerikába kerül 1735-ben, ahol az akkori világ legnevezetesebb expedícióján, az egyenlítői délkörök foktávolságát megmérő kutatásokban vesz részt. Ecuadorban orvosként a világon először alkalmazza azt a himlő elleni védőoltást, ami később az angol Jennert tette világhírűvé. Himlős tehenek bőrhólyagváladékát adta be az indiánoknak, akik megmenekültek a himlőtől: immunisakká lettek. Jóval később Pasteur nevezte el ezt a metódust, a tehén latin nevéből eredeztetve, vaccinálásnak. De a Titicaca-tó feltérképezését is ő végezte. Nevéhez fűződik a kininfa (Cinchona officinalis), a ma oly divatos dísznövény, a Heliotrpium peruvianum (kerti vaníliavirág) leírása s a gumifa (Hevea brasiliensis) és a cocacserje (Erythroxylum) felfedezése is.

A Jussieu fivérek legidősebbike, Christophe, sohsem botanizált. Fia viszont jelentős alakja az egyetemes botanikának. Antoine-Laurent de Jussieu elsőként foglalkozott a zárvatermők osztályozásával; rendszerének egy része ma is érvényben van. Bernard nagybátyja leírását átdolgozva és kiegészítve, 1789-ben jelentette meg Genera plantarum című művét. Ebben olyan módszertant követett, melyben a csoportok meghatározásánál a növények több tulajdonságát vizsgálta meg, melyhez az ötlet a skót-francia természettudós Michel Adansontól származott. Ez jelentős előrelépést jelentett az eredeti linnéi rendszerhez képest, melyben a növényeket csupán porzóik és termőik száma alapján rendezték osztályokba és rendekbe. Még ma is sok növénycsalád leírójaként Jussieu-t tartjuk számon. A ma elismert növénycsaládok közül 76-ot Jussieu írt le, míg Linné csak 11 ilyen családdal büszkélkedhet.

Mivel idős korára csaknem teljesen megvakult, a múzeum igazgatását átadta fiának, Adrien-Henrinak, aki szintén botanikusként lett az Académie des sciences (Francia Tudományos Akadémia) elnöke 1853-ban.

Adta volna az ég, hogy nálunkfele is lett volna olyan békés időszaka a történelemnek, amikor ilyen „haszontalan” dolgokkal törődhetett volna kutatók, természettudósok hada.

S be másképp visszhangozna bennünk Trianon, ha csak a Jussieu-kről szólna.

Maradok kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán

Kelt 2013. július 6-án, 90 évvel és két nappal Szervátiusz Jenő születése után.