A természet kalendáriuma (XCVI.)

Óvó gyerektenyérben kockáslepke pihen. Ritka eset, hiszen e sebes röptű lepke általában a fűszálakon ül meg, de sosem hosszabb időre. Nevét (Hamearis lucina) még Linnétől kapta 1758-ban. A kockáslepkék alcsaládja az ízeltlábúak törzsébe, a rovarok osztályába, a lepkék rendjébe, a valódi lepkék alrendjébe, a pillangószerűek öregcsaládjába, ezen belül a boglárkalepke-félék családjába tartozik. A fajok többsége a trópusokon él. Egyetlen, Európában, így a Kárpát-medencében is, előforduló fajának nálunk évente két nemzedéke repül. Sárgásbarna, oldalt vörös, hátán fekete foltsoros, sárgacsíkos, hernyója van. A tavaszi nemzedék a kankalin (Primula sp.) fajok kosztos vendége, a nyári hernyók a sóska (Rumex sp.) fajokon élnek.

1793. április 12-én született Bugát Pál. A szegény sorsú szabómester az orvostudományi egyetemet 1816-ban Pesten végezte, ahol 1818-ban orvossá, 1820-ban szemészorvossá avatták. 1824-ben az elméleti orvostudományok tanszékére nevezték ki Pesten, itt tanított 24 évig. 1848-ban a honvédelmi bizottmány kormánya alatt Magyarország főorvosául nevezték ki. 1849-ben ő is követte a magyar kormányt Debrecenbe, és részt vett a honvédelmi bizottság ülésein, ezért a világosi katasztrófa után megfosztották tanári állásától. Mivel nem volt gyermeke, nyolc csángó fiút fogadott háztartásába, saját költségén neveltetve fel őket.

1841. májusában megszervezte az első Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlését. A világ egyik első Tudományos Ismeretterjesztő Társulatát ekkor alapították: a Magyar Természettudományi Társulatot. Ez a társulat alakult újra 1990-ben. E sorok írója büszkén számolja magát az újraalakítók közé, az MTT 32. sorszámú igazolványával.

A XIX. század első felében, a nyelvújítás korában, „A szépirodalom terén már eredménnyel lehetett felvenni a harcot a magyar nyelv gáncsolóival. Bugát feltette magában, hogy a magyar nyelv használhatóságát az orvosi irodalomban is bebizonyítja – írta róla Stiller Kálmán gyöngyösi tanár. Nagy gondolat volt ez, mert az egyetemen eddig latinul folyt az oktatás.”

Magyarul kezdett tanítani, s a hazafiság szent érzésére hivatkozva társait is kérte, buzdította, hogy segítsenek a kezdet nehézségeinek legyőzésében. Fiatalos hevének, önérzetes szavainak meglett a hatása.

Némely ismert szót, esetleg új jelentéssel felruházva, műszóvá tett: sérv, bonc, hagymáz, mirigy, senyv, heveny, agy, ideg, higany, lob, ragály, tanár.

Ez utóbbi tulajdonképp Fogarasinak köszönheti születését, nála még doktort jelentett. Bugát adta neki mai jelentését.

A nyelvújításnak és Bugátnak is egyik fő szókészítő módja a gyökelvonás volt. Ilyen szavak nála a dudor, foncsor, gyógyszer, gyógyfű, kór, szörp – a szörpölni-ből, bonctan, vegytan, tápanyag, kórisme, tetszhalál, halottkém, műt.

Képzett szavai közt akadnak a nyelv szabályai szerint alakultak: sebész, ízület, kísérlet, nyomat, fogékony, hullékony, iszap, izzadmány, eredmény, mozgékony, hozam, gyurma, csecsemő.

Összetételei is élnek: csillagkép, éggömb, földgömb, hőmérséklet, hőfok, dögvész (azelőtt döghalál), légcső, látlelet, visszér, távcső, delej, górcső, étvágy, bálna.

Furcsa eredetű szava a rovar. Ő a robar szót alkotta. A bar állatot jelent, példának álljon itt a barom és a bárány. A latin insectum-ot szó szerint lefordítva kapta a rovott bar-t, azaz a robart, amit a közhasználat a szó eredetével és Bugát intelmeivel nem törődve, rovarnak mondott. És éppen ez a körülmény, hogy a szó rosszul volt kimondva, hogy már akkor sem értették mit jelent, biztosít e szónak halhatatlanságot.

1843-ban Természettudományi szóhalmazában 40 000 magyar természettudományi és orvosi műszót gyűjtött össze s adott ki, melynek jó részét maga alkotta. Közel felük feledésbe merült, a többi azonban ma is él.

Április régi magyar neve Szent György hava, az éggömböt s hőmérsékletet kutatóknak Tavaszhó, a csillagképe a Bika. Mondatot nem tudok fogalmazni Bugát Pál szavai nélkül.

 

Nagypéntek hetébe lépve, maradok kiváló tisztelettel: