Szeptember 8. ősi pogány népszokásokban bővelkedő nap, melyek aztán hozzákötődtek Kisboldogasszony napjához: Szűz Mária születésénél, a néphit szerint, megjelent Gábriel arkangyal. Innen, hogy e nap a csillaghit elemeit őrzi.
Fehér szamárkenyér réti imolával a Faragói-tónál
Szeptember 8. ősi pogány népszokásokban bővelkedő nap, melyek aztán hozzákötődtek Kisboldogasszony napjához: Szűz Mária születésénél, a néphit szerint, megjelent Gábriel arkangyal. Innen, hogy e nap a csillaghit elemeit őrzi. Az asszonyok ezen éjszaka kimentek a határba napkeltét nézni. Akinek „érdeme volt”, az meglátta a felkelő napban Máriát, a Napba öltözött asszonyt.
„Kisasszony hajtja a fecskéket.”
A köztudatban ez van elterjedve, holott szép idő esetén még hetek múltán is lehet látni villás farkú barátainkat, főleg a szúnyogokban bővelkedő mocsarak mentén. A Maros menti melegebb katlanokban ekkor kezdődik a dióverés, máshol meg a szentelt búzát vetik ekkor, amit ezen a napon még harmatba is kell áztatni, hogy ne üszkösödjék meg. Szintúgy nem állja meg a helyét ez a hiedelem sem, mint ahogy a népi regula szerinti Mária-napi időjóslás sem:
„Az időt Kisasszony napja
Négy hétre előre mutatja.”
Mária névünnepe szeptember 12-re esik.
12-én született a Mezőségen, Mócson, 1912-ben az Erdélyi Helikon egyik – annak indulásakor – fiatal költője, Kiss Jenő, a csendes szépségek poétája.
„Szerettem mindig ezt a földet,
s míg élek, szeretni fogom.
Nincs részem birtokul belőle,
így az egészhez van jogom.
Enyém a dombhát és a róna:
hány bérce, völgye, mind enyém –
enyém patakja és folyója,
merenghetek szép, friss egén.
Voltak, kik messze hívtak innen:
«Jobb máshol, jöjj, amíg lehet.»
Küldött a háború parancsa,
űzött a páni rémület –
de én maradtam: meggyötörhet,
mégis egyetlen birtokom.
Szerettem mindig ezt a földet,
s míg élek, szeretni fogom!”
– idézem vallomásos versét, a Dal a szülőföldről címűt.
A Mezőség keleti peremére települt Erdély valamikori legnagyobb madárvártája, a Faragói-tó. Megcsúfoltatása után – mit sem érő halastavakat kotortak a hetvenes évek végén az egyetlen épen maradt mezőségi tőzegláp helyére, tönkretéve annak egyedi növény- és állatvilágát –, éledezőfélben fogadja az egyre nagyobb tömegben érkező, itt megpihenni kénytelen északi madárseregeket. A gólyák ilyenkor már csoportokba verődnek, s vissza-visszatérő hullámokban foglalják el helyeiket a mezőségi tavak mentén, hogy aztán hónapra rá más, északabbról érkező vonulóknak adják át helyüket.
A nyárból őszbe forduló táj sok megfigyelésre érdemest kínál. A Faragói-tó fölött a kiszáradt dombperemen fehér szamárkenyér kapaszkodik az égnek, mellette a réti imola szinte eltörpül. A hőguta szárította dombokat néhol dér üti már. A határban kukoricásokban koslat sok apró népe a rétnek. Szorgosan töltögetik téli elemózsiásraktáraikat. Nyulak, mókusok vedlése indul.
Sárgába színesülnek a Bekecs északi lejtői is lassan, csupán a völgy alján dédelgeti a szinte cérnavékonyságúra aszott Nyárádot zöld pagonya a füzeknek. Néhol másodvirágzásba rándul egy-egy idősödő vadgesztenye.
Gyors esők után a levegő kristálytisztasága, leverve néhány órára a kombinát füstjét, a Somostető keleti pereméről, a Hipp-hoppon felül, vagy a Csergedi tetőről az ég aljára rajzolja a Fogarasi-havasokat, s annak árulkodó fehére int: ott már lehullott az első hó.
Az éjszaka, ha tiszta, a hónap első dekádjában csillaghullást láttat. A radiációs pontjuk ezeknek a hullócsilla-goknak a Szekeresből indul ki. Szeptember 3-14. között fordítsuk szemünket a Halak felé, onnan várhatunk égi csodát, s 10-e körül a Bika csillagkép irányából látogat meg minket a néha népesebb, máskor kevésbé népes meteorraj.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
