Testvértelepülések a disznóvágáson

 Múlt hétvégén a magyarországi Kakasdon huszonegyedik alkalommal tartották meg a település nagyszabású rendezvényét, a disznóvágást. Két állatot vágtak le, amiből szinte az egész falu jóllakhatott.

 Az eseményre hagyományosan a Német Nemzetiségi Házban és annak udvarán került sor: a napot „szúrópálinkával” kezdték, az egyik állatot szalmával perzselték, a másikat leforrázták, a gyerekek is súrlókefét ragadtak, hogy tisztára mossák őket. Amíg az állatokat a férfiak feldarabolták, addig a nők a konyhában reggelit készítettek, aztán kicsik-nagyok a hús feldolgozásához láttak, s a faluban élő három etnikum – székelyek, svábok és felvidékiek – szokásai és konyhája szerint ízesítették és készítették el az ételeket. Az asszonyok asztalt terítettek a Faluházban, ahová a település lakói hivatalosak ilyenkor.

Kora este a helyi hagyományőrző művelődési csoportok színpadra lépésével és Schellné Simcsik Orsolya polgármester köszöntőjével vette kezdetét a közös lakoma, ahol terítékre került minden „disznóság”: felvidéki rizses-májas hurka, sváb káposztás gombóc, székely töltött káposzta (azaz galuska), krumplis kolbász, hagyományos kolbász és véres hurka, amit finom helyi borokkal öblítettek le, majd hajnalig tartó bálban szórakozott a falu népe. És nem csak ők, hiszen a kakasdiak hagyományos ünnepén általában jelen vannak a testvértelepülések is, idén is négy küldöttség érkezett a Tolna megyei faluba: a németországi Radiborból, a felvidéki Deákiból, míg Erdélyből két megyénkbeli településről, Székelykakasdról és Csíkfalváról is. 

– A járvány miatti két év kihagyás után végre újra megtarthatjuk ezt a rendezvényünket, természetesen évente szeretnénk megrendezni. Legnagyobb örömömre itt van a falu apraja és nagyja, úgy működünk együtt, mint egy nagy család. Mindenkinek megvan a maga feladata, ugyanakkor nemcsak a munkából veszi ki mindenki a részét, az ízletes ételeket is közösen fogyasztjuk el – mondta el a sajtónak a Szekszárd melletti falu polgármestere.

 A sváb többségű településről a második világháború után a német ajkú lakosság nagy részét Németországba telepítették át, helyükbe pedig bukovinai székelyeket telepítettek be, de felvidéki magyar családokat is, akiket a csehszlovák hatalom kényszerített szülőföldjük elhagyására. Ma második és harmadik generációs bukovinai székely családok alkotják a lakosság többségét, hűek bukovinai elődeik nyelvéhez, szokásaihoz, táncaihoz, és rendkívül erős a nemzeti öntudatuk, valamint a székely és bukovinai kötődésük: évente részt vesznek a január 7-i madéfalvi megemlékezéseken, hiszen „történelmük” ott vette kezdetét, sokszor utaznak el a bukovinai folklórfesztiválokra (különösen érdekes és értékes a radóci vásáros folklórműsoruk), és felkeresik ilyenkor szüleik, nagyszüleik sírját Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Józseffalva, Andrásfalva temetőiben. Kakasd 2013 óta áll hivatalos testvérkapcsolatban Csíkfalvával, és Székelykakasddal baráti kapcsolatot ápol, miután a névazonosság folytán egymásra talált a két közösség.