Tettre kész igazgató a városi sportklub élén

Miközben rengeteg a teendő, a munkafolyamatot borzalmasan akadályozza és lassítja a bürokrácia – szembesült az állami szférára jellemző helyzettel tevékenysége első időszakában a marosvásárhelyi városi sportklub új igazgatója, aki korábban csak magán környezetben dolgozott. Kacsó Sándor elmondta: tizenegyedikként létrejött az atlétika szakosztályuk, és immár 249 leigazolt sportolójuk és 16 edzőjük van. Elsősorban az olimpiai sportágakat kívánják előnyben részesíteni, és hamarosan az új olimpiai szakágaknak minősülő sportokkal is foglalkozni szeretnének, mint például a sportmászás vagy a gördeszkázás, illetve nyitottak az e-sport irányába is, amely nagyon népszerű a fiatalok körében. Adjuk át azonban a szót a klub új igazgatójának.

– Milyen terveket fontolgat a klubnál rövid és hosszú távon?

– Miután megkaptam a kinevezést, első dolgom az volt, hogy átvizsgáljam a klub helyzetét. Nem akarok belemenni a részletekbe, hogy mi volt itt régebb, de van munka bőven. Természetesen ahhoz, hogy magasabb szintre tudjuk emelni a sportszervezetet, szakképzett menedzser munkájára van szükség. Nem lehet megengedni, hogy ne professzionális szinten legyenek megoldva a problémák. Rövid távú célom, hogy a meglévő sportágakat szinten tartsuk, hosszú távon viszont kiemelten foglalkoznánk azokkal a sportágakkal, amelyek tényleg nagyon fontosak a város számára, hagyományuk van, illetve modern, olimpiai sportágak. Ezeket szeretnénk professzionális szinten is fenntartani. Természetesen az eredményeket nem a klub, hanem a sportoló hozza, neki kell bizonyítania, hogy érdemes továbbra is finanszírozni a teljesítményét, de ehhez minden feltételt megpróbálunk biztosítani. Másrészt, mivel adminisztrációs jogot szereztünk bizonyos infrastrukturális létesítményekre, ezeket a legjobban szeretnénk hasznosítani, privát kluboknak is felajánlva a lehetőséget, hogy az infrastruktúrát használják, mert nekünk nincs szükségünk a létesítményekre éjjel-nappal. Nyitottak vagyunk akár bizonyos sportágakban konkurens kluboknak is lehetőséget adni, hogy eddzenek, mert számunkra az a lényeg, hogy a sportolót készítsék fel minél jobban, hogy a várost képviselje. Illetve a harmadik lépés, ha még mindig marad szabad kapacitás, hogy bizonyos létesítményeket a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tegyünk. Erre egy egyszerű példa a fitneszterem. Miután a mi sportolóink az erőnléti edzéseket elvégezték, és esetleg más klubok is igénylik ennek a használatát, de még mindig marad szabad kapacitás, akkor természetesen megnyitjuk a nagyközönség előtt is. Minden szempontból az a célunk, hogy az egész város szintjén biztosítsuk a sportolási lehetőséget mindenki számára.

– Az egyéni és csapatsportok között elég éles határ húzódik. Egyéni sportágakban viszonylag kisebb költségekkel lehet eredményeket elérni, míg csapatjátékokban lényegesen magasabbak a költségek, de ezek vonzzák jobban a közönséget...

– Így igaz! Vannak olyan egyéni sportok, amelyeknek a nézettsége gyakorlatilag nulla, de egyes csapatsportágak sem vonzanak nagy nézőtömegeket. Mi ezt figyelembe kell vegyük. Vannak a városban hagyományos sportágak, mint a labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, amelyeket természetesen egy bizonyos szintig érdemes a városi költségvetésből finanszírozni. E fölött a szint fölött pedig ki kell gondolni egy stratégiát, hogy miként tud magasabb szintre jutni az adott sportág. Ennek nem kell feltétlenül a CSM nevében történnie. Mi nyitottak vagyunk arra, hogy valamilyen szinten segítséget nyújsunk ezeknek a csapatoknak, amelyek nem feltétlenül a városi sportklub nevében képviselik Marosvásárhelyt magasabb szinten. Infrastruktúrát bocsáthatunk a rendelkezésükre, megkereshetjük azokat a külső támogatókat, akár sportágra, akár sportolóra, amelyek ebben segíthetnek, erre külön projektünk is van.

– Ebből a pozícióból hogy látja, melyek azok a csapatsportok, amelyekben Marosvásárhely eljuthat ismét arra a szintre, amelyen már volt nagyon sok sportágban?

– Gyakorlatilag bármelyikben. Infrastruktúrát tudunk biztosítani, a sportolóktól és az edzőktől függ, hogy milyen szintre tudnak jutni. Vannak bizonyos sportágak, amelyeknek a finanszírozása bizonyos szint fölött már akkora anyagi erőfeszítést igényel, hogy a város vezetőségének hajlandóságán is múlik, hogy mekkora összeggel akarja támogatni ezeket a sportokat. Konkrétan például a labdarúgás esetében: minél magasabb szintben gondolkodunk, annál nagyobb piramisra van szükség, egy magasabb osztályban játszó csapat mögött 300-400 fős ifjúsági és gyerekközpont működtetése kötelező. Ezeknek az előírásoknak nem biztos, hogy a városi sportklub eleget tud tenni, de ez nem jelenti azt, hogy a labdarúgásról lemondunk, viszont a klub ezt csak bizonyos szintig vállalhatja fel.