Lassan már fel sem kapja a fejét az átlag halandó egy-egy újabb miniszter korrupciós ügyek miatti kényszerű, ritkábban önkéntes távozásának híre kapcsán.
Lassan már fel sem kapja a fejét az átlag halandó egy-egy újabb miniszter korrupciós ügyek miatti kényszerű, ritkábban önkéntes távozásának híre kapcsán. A hétvégén a szállítási tárca feje vonult parkolópályára, mivel első fokon öt év letöltendő börtönre ítélték egy tisztességtelen üzlete miatt. A tavalyi balliberális hatalomátvétel óta ő a tizenharmadik, botrány kíséretében távozó miniszter, tehát a kormányfő által legtisztességesebbnek kikiáltott kabinetből szinte havi átlagban egy tárcavezető bukott ki a tisztességgel köszönő viszonyban sem levő ügyek nyomán.
De mit is lehetne várni, amikor maga a kormányfő sem tudta lemosni magáról a plágium vádját? Ő kellett volna elsőként vegye a kalapot, ami azóta sem fordult meg a fejében, viszont ismét támadt egy tragikomédiába illő ötlete. A legutóbbi botrány kapcsán merült fel benne egy olyan törvénykezdeményezés lehetősége, ami azt mondaná ki, hogy egy miniszternek akkor is távoznia kell, ha „csak” elsőfokú ítéletet mondtak ki ellene, és nem véglegeset. Ezzel az erővel akár a kormányzati tisztségek elfoglalásához szükséges pályázat kizáró feltételei közé lehetne azt is foglalni, hogy a jelölt ellen legalább egy bűnvádi eljárást folytasson a vádhatóság a jelölés pillanatában. Már csak azért, hogy legyen értelme Ponta tisztességelvű minisztertakarító törvényének. Mert ha valaki nem csak az értelmező szótárban olvasott a tisztességről, akkor egyszerűen nem talál nyomdafestéket is tűrő jelzőt a legújabb kormányfői agyrémre.
A tisztességes tizenhármakról statisztika is készült a médiában, amiből kiderül, hogy nem csak a törvénybírók, hanem az összeférhetetlenségi ügyeket vizsgáló hatóság is szabadított fel jócskán miniszteri bársonyszéket az utóbbi egy és egynegyed évben. A legnagyobb minisztervész pont a jövendő generációk képzéséért felelős tanügynél volt, ahol az első tárcavezető három napot, a második egy hetet maradt hivatalban, mielőtt plágiumügyeik miatt menesztették őket. Lehet azóta is azon merengenek, ha már másol az emberfia-lánya bőszen, akkor jobb egyből kormányfői poszton kezdeni a közéleti karriert, mert lám, a nagyfőnök még ezt is megúszta. Csak harmadik próbálkozásra került a tanügyminiszteri székbe a jelenlegi főnökasszony, aki régi bútordarab már a tárcánál. Szakállas ötlettel is állt elő a napokban, visszahozná divatba az egyetemi felvételiket. Ha már ennyire dúl a tisztesség mifelénk, miért is kellene hagyni annyi korrekt versenyszellemet a felsőoktatásban, hogy aki akarja próbálhassa meg, aztán a vizsgaszessziókon úgyis ki lehet szűrni az alkalmatlan hallgatókat. Ahogy a dolgok itt mennek, elsőre az szűrődik le egy ilyen ötletből, hogy ha a felvételit ismét bevezetik, többet ér majd a boríték a tudásnál. Mert ez az alapértelmezése a dolgoknak ott, ahol a tisztességnek az értékrendi rangsorban csak sereghajtó szerepe van.
