Éves jelentésében a „magyar veszély” növekedésére figyelmeztet a hírszerző szolgálat. Amely érdekes módon nem a parlament erre a célra létrehozott szakbizottsága előtt, hanem a nagyobbik kormánypárt házi tévéjében jelentget. Vasárnap este, vitaműsornak álcázott adásban.
Éves jelentésében a „magyar veszély” növekedésére figyelmeztet a hírszerző szolgálat. Amely érdekes módon nem a parlament erre a célra létrehozott szakbizottsága előtt, hanem a nagyobbik kormánypárt házi tévéjében jelentget. Vasárnap este, vitaműsornak álcázott adásban. No nem azért, mintha a kémek szokványos tevékenységéhez tartozna a hétvégi túlórázás, de ilyen környezetben nincs hivatalos jelentéskényszer, így lehet bátran csúsztatni.
A tévés kémjelentésről szóló sajtóhírek szerint ugyanis nyílt vádak nem hangzottak el, csak azt hangsúlyozták, hogy külföldi titkosszolgálatok intenzíven dolgoznak azon, hogy megerősítsék kormányuk ellenőrzését az azonos etnikumú romániai közösség és főbb szervezetei felett. És elő is kapták gyorsan a magyar kártyát, mert hát ilyen szemenszedett módon csakis a magyar kémszolgálatok dolgozhatnak.
Kétség sem fér hozzá, hogy az ehhez hasonló információszivárogtatás révén néha akár üzenhetnek is egymásnak a különböző szolgálatok, mert a kémek nemcsak információt szereznek, hanem egymást is buzgón figyelik. Ez a magyarkártyázás viszont pont akkoriban történt, amikor a magyar képviselet a kormány ellen voksolt a bizalmi szavazáson, amikor szakmai indoklás nélkül váltották le a magyar államtitkárt az etnikumközi kapcsolatok hivatalának éléről, a védelmi miniszter pedig autonómiaügyben hangoztatta tőle megszokott dörgedelmeit, fittyet hányva saját munkaköri leírására és a megrekcumozottak szólásszabadságára is. Túl sok itt az egybeesés ahhoz, hogy ezt a kémfigyelmeztetést ne a kormánypárt magyarellenes megnyilvánulásaként könyveljük el.
Lesz még itt magyarkártyázás jócskán a következő hetekben-hónapokban, hiszen nem lehet a baráti televíziókban olyasmiket firtatni, hogy például miért nem mond már le a kormányfő, ha egyszer maga ígérte ezt meg még a tavasszal, arra az esetre, ha a korrupciónak akár a gyanújába is keveredne. A kormányosoknak csak hasznukra válik, ha a választó ilyen híreken botránkozik meg, és nem a kormány csapnivaló munkáján, amit az ő adópénzén fuserálnak. És a kártyapartiba majd valószínűleg az ellenzék is betársul a választások közeledtével, mert van egy olyan szavazóréteg, amelynek a voksai képezik a parti nyereményét. Annak a rétegnek nem is kell fáradozni olyan választási programok kidolgozásával, amit a regáti vagányok megírni sem nagyon tudnak, nemhogy végre is hajtani adott esetben, életszínvonalunk jobbá tételére. De az utóbbi választások tapasztalatai szerint szerencsére már apad ez a tábor, így remélhetőleg valamikor befellegzik majd ennek a kártyajátéknak. Minél előbb, annál jobb.
