Ilyen ronda novemberi reggelen, mint amilyenre ébredtünk, nem ildomos a városi természeti környezetről lírázni. Na itt van mindjárt ez az ’ébredtünk’ (ébredésünk) kifejezés, ami bántóan kollektivizál, általánosít, ugyanis csak én ébredtem fel (reggel hat óra – a napkelte még odébb van legalább 70 perccel) és néhány száz kukorékoló típus. Természetesen eszem ágában sincs megsérteni azokat az áldozatos lelkeket, akiket a munka már reggel hatra beszólít a helyre, hol kenyerét (hot dogját és tormás cékláját, valamint nápolyi szeletét) keresi, kinek mi jut – a bőség korában a választék (steak) határtalan, csupán pénztárcánk szab határt a black fridaynak, amely itt sertepertél minden telefonon agresszív hirdetések alakjában.
Ámde nem akarom túltolni az ügyet, amiért felkeltem, és nekiestem viseltes gépemnek, melyet mostanság egyre nagyobb gyakorisággal hordozok a javítóba, mi több, fel is ajánlottak egy íróasztalt a műhely-klinikán, dolgozzam ott, és amint valami félresiklik a műszerben, rögtön javítani tudják. Én viszont a poháron – kávéval kínált a szerviz, ami kijár a hűséges visszajáró kliensnek – hátrahagytam a DNS-mintámat. Mondták is, hogy gyűjtik az efféle nyomelemeket, mert lesz belőle egyszer a 22. század folyamán – amikor már teljesen természetes lesz a DNS-mintaadás – egy jó kis tanulságos kiállítás. És akkor az emberek megtekinthetik az előző nemzedék DNS-ét, miként ma egy fényképkiállításra belátogatnánk.
Én tulajdonképpen erről a ma divatos ’túltolni’ igéről szerettem volna cseverészni. Ugyanis szinte mindenféle környülállásban előjön mostanában, a dolgokat a dolgozók és a (he)herék nem eltúlozzák, túllihegik, túlteljesítik, felüllicitálják, elnagyolják, vízfejűvé fejlesztik – hanem túltolják.
Konkrétan a túltolást úgy képzelem, hogy áthívom a szomszédot, hogy segítsen bútort tologatni, és ő olyan erővel veselkedik neki, hogy eltolja a falig, vagy lever egy értékes Nílus menti vázát, amit még Kleopátra nagyanyánk hagyott reánk, mielőtt öngyilkosságba menekült a római hódítók elől. Vagy más esetben túltoljuk a biciklit a megadott címnél, ahol a kerékpárjavító lakik, esetleg túltolás esete forog fenn, amikor a szemetesládát nem a helyére vonszoljuk vissza, hanem túl három mezsgyén toljuk. (Az eltolta a biciklit viszont egészen mást jelent manapság.)
Manapság az, amit nagyon-nagyon akarunk, feltűnően csinálunk, mértéken felül teljesítünk, sokat eszünk, elhízunk, túlírunk egy regényt, vagy fölöslegesen sok sajtot reszelünk a főtt laskára (bocsánat, sajtos tésztára) az túl van tolva testileg, szellemileg, teljesítményaránytalanságban. Túl van tolva a film cselekménye, a vármegye címere, a szóvivő szava, a parajdi sóbánya úgy ahogy ma van, a doktorandus doktori viták, a választási kilátások, a közvélemény-kutatások eredménye, a kilátó kilátása, a nyár nyaralása, a vész mohácsa.
A hazugság maga a túltolt igazság. Ámbár a hazugság lehet kegyes is, és ha jól bánunk vele, akkor egyáltalán nincs kitolva a hitelkeretek közül. Az árvíz – túltolt vízellátás, az áramszünet – túltolt mesterséges sötétség, a focivereség – túltolt győzelem. A diktatúra – túltolt vezetői üldözési mánia.
A kedves olvasó is játszva hozhat efféle példákat az élet minden területéről. Még vonat sem kell hozzá, mely olykor tolat, és álmában füttyent egy keveset. Nem tolja túl.
