Torna is, játék is

Marosvásárhelyen 270 baba-mama páros vesz részt heti rendszerességgel a Gyulafehérvári Caritas Korai Nevelő- és Fejlesztőközpontjában zajló tevékenységeken. Februárban újabb csoportok indulnak, és valószínűleg sok szülő kíváncsi arra, hogy miként segítik elő a gyerek fejlődését ezek a játékos foglalkozások. Erről faggattuk Mezei Borbála programkoordinátort.

Fotó: Nagy Tibor

Marosvásárhelyen 270 baba-mama páros vesz részt heti rendszerességgel a Gyulafehérvári Caritas Korai Nevelő- és Fejlesztőközpontjában zajló tevékenységeken. Februárban újabb csoportok indulnak, és valószínűleg sok szülő kíváncsi arra, hogy miként segítik elő a gyerek fejlődését ezek a játékos foglalkozások. Erről faggattuk Mezei Borbála programkoordinátort.

– A játékos fejlesztő foglalkozásokra 2 hónap–3 év közötti gyerekeket várunk, de volt már öthetes babánk is. Azt tudni kell, hogy korosztályonként változnak a tevékenységi típusok: hat hónapos korig inkább a babamasszázsra fektetjük a hangsúlyt, a kisbaba különböző testrészeit megmozgatjuk, stimuláljuk, simogatjuk. Nem olyan masszázst kell elképzelni, mint amit a felnőtteken végeznek a masszőrök. A foglalkozás lényege, hogy a gyerek a szülővel közösen vesz részt a tevékenységekben, csoportvezető irányításával. Mi megmutatjuk a mozdulatokat és a szülő végzi el. A lényeg az érintés, a fizikai kapcsolat, ami kialakul ezáltal az anya és gyermeke között. Ajánlani szoktuk az anyukáknak, hogy ne csak végigsimogassák a baba testrészeit, hanem otthon különböző felületű anyagokkal masszírozzák végig. Lehet ez sima, puha, durva, recés, lehet szivacs, szúrós labda, különböző tapintású rongyok, és azáltal, hogy minél több érzékszervét bevonjuk, sokféle stimulánst kap. Ez pedig fejleszti a központi idegrendszert, a sérült babáknál kimondottan nagy szerepe van.

A tevékenységek első része a masszázs, utána különböző eszközökre tesszük a babát. Például nagy labdán hasra, hátra fektetjük, megmozgatjuk előre-hátra, körkörösen, függőágyban, plédben meghintáztatjuk, hengergetjük – mindez serkenti a mozgáskészségüket.

– Mi történik hat hónapos kor után?

– 6 hónapos koruk után, amint a babák elkezdenek forogni, kúszni, mászni, a szó szoros értelmében kimásznak a kezünk közül, ezért már nem nagyon tudunk masszázzsal foglalkozni. Ilyenkor áttérünk az ének-, mondókaprogramra, amikor a babák ölben ülve, anyukával közösen dolgoznak, az általunk elmondott, elénekelt mondókákhoz mozdulatokat társítunk, a babákat megmozgatjuk, körbejárunk, szaladunk velük, forgatjuk őket, tükör előtt megérintjük a testrészeket. Ez az első rész. Második lépésben elővesszük az eszközeinket, akadálypályát építünk. Végig kell kúszni, lépegetni, mászni, ugrálni különböző magasságú formákban, alagutakba bemásznak, hengereken, kockán átmásznak, ha már nagyobbak, matracon ugrabugrálnak. A foglalkozás utolsó része szabad játék, amikor a babák egymással vagy éppen egymás ellen játszanak, a szülők meg beszélgetnek.

– Tudtommal 2006 óta zajlanak a foglalkozások. Miben lesznek mások azok a gyerekek, akik hároméves korukig rendszeresen részt vettek ezeken?

– Van néhány évjárat, aki óvodán túl van, már iskolás. Az óvodából érkeztek visszajelzéseink, hogy könnyebben beilleszkedtek a gyerekek a közösségbe, későbbi szocializálódásukat nagymértékben elősegítette az itt töltött idő. A kúszásnak, mászásnak megvan a maga jelentősége, fontos, hogy a maga idejében a megfelelő mozgásfejlődésen áthaladjon a gyerek. Ebben a közösségben jóval több stimulánst kap, mint otthoni környezetben. Kutatások bizonyítják, hogy a diszlexia, a diszgráfia, a tanulási zavarok összefüggésben vannak a korai mozgásfejlődéssel. Eszközeink vannak arra, hogy ha a baba nem kúszik, nem mászik, mivel segíthetjük őt ebben. Próbálunk preventívek lenni.

– Ha már ilyen szép számban eljönnek, gondolom, a szülők önmagukra nézve is hasznosnak érzik ezeket a foglalkozásokat…

– Azt vettem észre, hogy a szülőknek is jó, ha találkoznak olyanokkal, akiknek hasonló korú gyerekeik vannak, megosztják közös gondjaikat, mivel ebben az időszakban rengeteg kérdés felmerül. Az első három év az, amikor, ha a baráti körben nincs hasonló korú gyerek, nem igazán van akihez fordulni.

– Mindvégig anyukákról beszélt. Volt-e arra példa, hogy az apa jöjjön el a kicsivel?

– Van, amikor apuka jön, például az anya éppen szült, vagy visszament dolgozni. Sőt, volt év, amikor apás csoportunk volt, 5-6-an jártak rendszeresen. Nehezebb őket összeszedni eleve a hosszabb munkaprogramjuk miatt, de volt egy lelkes kolléganőm, aki ezt felvállalta. Úgy gondolom, van egy érezhető különbség, talán genetikai sajátosságnak is nevezhetjük, hogy az apák másként figyelnek a gyerekekre, mint az anyukák, az anya mindig készenlétben áll, ha beszélget, akkor is látja a gyereket, az apa azonban lehet, hogy amikor beszélget, akkor beszélget és amikor a gyereket figyeli, akkor a gyereket figyeli. Nagy dolog bejönni egy olyan csoportba, ahol nagyrészt anyukák vannak, értékelendő.

– Kell-e fizetni a foglalkozásokon való részvételért?

– Szimbolikus összeggel kell hozzájáruljanak a szülők, a családban az egy főre eső jövedelem alapján, de ez nem lehet több, mint nyolc lej. Ahol a családban kicsi a jövedelem, hozzájárulás nélkül is fogadjuk a baba-mama párost. A másfél órás foglalkozások tízfős csoportokban zajlanak a Deus Providebit Házban, és egy csoportban mindig ugyanazok a babák és mamák találkoznak, az adott csoportban lévő gyerekek között legtöbb 2-3 hónapos korbeli eltérés van.

– Februárban új csoportokat indítanak?

– Február 13-án indítjuk az új csoportokat, február 7-ig lehet érdeklődni a 0753-056-928-as telefonszámon. A két hónapostól hároméves korig terjedő babáknak szóló foglalkozások mellett még működik művészitorna-csoportunk, ahol három éven felüli gyerekeket fogadunk. Ide jelenleg közel hatvan gyerek jár, velük tornatanárnő foglalkozik. Emellett van várandóscsoportunk is, ahol nem terhestorna zajlik, hanem pszichológus és bába irányításával tematikus beszélgetés, egyfajta lelki ráhangolódás a várandósági időszakra, a szülésre, illetve az azt követő időszakra.