A történelmet nem lehet meghamisítani
Január 7-én, szombaton a madéfalvi veszedelem 248. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezést Madéfalva község önkormányzata. Az emlékünnepségen jelen voltak az RMDSZ parlamenti képviselői, a megyei és a helyi önkormányzatok tisztségviselői. Az ünnepi istentiszteletet követően a megemlékezésre a SICULICIDIUM emlékműnél gyűltek össze a résztvevők, ahol ünnepi beszédekre és koszorúzásra került sor.
Január 7-én, szombaton a madéfalvi veszedelem 248. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezést Madéfalva község önkormányzata. Az emlékünnepségen jelen voltak az RMDSZ parlamenti képviselői, a megyei és a helyi önkormányzatok tisztségviselői. Az ünnepi istentiszteletet követően a megemlékezésre a SICULICIDIUM emlékműnél gyűltek össze a résztvevők, ahol ünnepi beszédekre és koszorúzásra került sor.
Kelemen Hunor szövetségi elnök felszólalásában a 248 évvel ezelőtti tragédia részleteire tért ki: „Azért gyűltünk össze, hogy tiszteletünket fejezzük ki, fejet hajtsunk azok előtt, akik 248 esztendővel ezelőtt nemet mondtak a zsarnokságra, és megpróbálták megvédeni azokat a szabadságjogokat, amelyekkel a székely emberek a honfoglalás óta itt, ezen a földön rendelkeztek. Megpróbáltak nemet mondani arra az akaratra, amely úgy kényszerítette volna őket katonasorba, hogy közben felszámolja azokat az előjogokat, amelyekkel elődeink rendelkeztek. A január 7-i hajnali székely gyilkosság egyfajta bosszú volt a székely emberek akarata, kitartása, szabadságszeretete ellen. Mert nem az 1700-as években kezdődött ez az ellenállás, hanem még a Rákóczi-szabadságharc idején, amikor a székelyek nagyszámban részt vettek a felkelésben a kurucok oldalán, és később minden olyan szándék, amely a szabadságjogok megőrzését tűzte ki célul, megtorlásnak volt az áldozata” – hangsúlyozta beszédében az RMDSZ elnöke, majd a XXI. századi ember kötelességére figyelmeztetett a madéfalvi veszedelem kapcsán.
„Kevés csak azért eljönni Madéfalvára, hogy a tragédiára emlékezzünk. A történelmet sokféleképpen lehet értelmezni, de nekünk kötelességünk a madéfalvi veszedelemnek az emlékezetét úgy is értelmezni, mint egy olyan közösségnek a múltját, egy olyan közösségnek az erejét, amely minden veszteséget túlélt, amely minden tragédián túl tudta tenni magát, és képes volt újrakezdeni. Az egyén, a család, a közösség képes volt újrakezdeni, képes volt építkezni. Hittek abban, hogy itt, a szülőföldön újra lehet és újra kell kezdeni az életet, hogy a közös összefogásból lehet jövőt építeni, hogy be kell lakni ezt a földet. Akkor, amikor eljövünk Madéfalvára, ezt a hitet, ezt az erőt is fel kell mutatni, és meg kell kérdeznünk, hogy mi a XXI. században örököltük-e székely elődeink makacsságát, kitartását, hazaszeretetét. Én úgy látom, hogy ennek a földnek a lakói örökölték ezeket a tulajdonságokat, tudunk építkezni, kitartóak és erősek vagyunk, ragaszkodunk szabadságunkhoz, jogainkhoz. Az elmúlt 22 évben, a kommunizmus után ez a közösség ismét bebizonyította, hogy túl tud lépni a történelem visszásságain, és közös erővel minden nap valamit hozzátettünk ahhoz, amit örökségül kaptunk” – mondotta Kelemen Hunor.
„Hiszek abban, hogy van erőnk, kitartásunk, makacsságunk, hogy ezt az összefogást a XXI. században is továbbvigyük, hogy az örökségbe kapott értékeket meg tudjuk őrizni. Még akkor is, amikor nem ágyúval lőnek ránk, hanem szavakkal, tettekkel próbálják meg elvenni a történelmünket. És azt üzenjük azoknak innen Madéfalváról, akiknek a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium homlokzatán lévő címer szúrja a szemét, hogy ne zavarja őket a mi történelmünk, ne zavarja őket az, ami a mi értékünk, a mi múltunk. És akkor lehet egyetértés, építkezés. A történelmet nem lehet eltörölni, meghamisítani. A történelmet nem lehet zárójelbe tenni, csak ideig-óráig, ahogy azt sokszor és sokan megpróbálták. Azt üzenjünk innen Madéfalváról, hogy a székely emberek, az erdélyi magyarok szabadságszerető emberek. Tisztelik azt, aki tiszteli őket, szeretik a szabadságot, és szeretnek a saját sorsukról dönteni. Madéfalva üzenete ezt is tartalmazza” – utalt az elmúlt napok történéseire beszéde végén az RMDSZ elnöke.
