Barátom, Csenkuj Debby megengedte, hogy teljes nevét kiírjam, ahelyett, hogy kipontoztam volna és arcát elködösíteném; megteheti, mert nem ebben a városban él, ahol a Hidegvölgy van, hanem egy másikban, amely fölött, éppen úgy, mint nálunk, az egykori községi legelő húzódik, a Forróvölgy.
Barátom, Csenkuj Debby megengedte, hogy teljes nevét kiírjam, ahelyett, hogy kipontoztam volna és arcát elködösíteném; megteheti, mert nem ebben a városban él, ahol a Hidegvölgy van, hanem egy másikban, amely fölött, éppen úgy, mint nálunk, az egykori községi legelő húzódik, a Forróvölgy. Nem is tart attól, hogy a forróvölgyiek olvasnák a mi lapunkat, hiszen nekik ott van Hotvalley Herold, amely legalább ennyi érdekes olvasnivalót kínál csütörtökönként, ha nem eggyel többet a rosta likánál.
Ő mesélte tehát a következő formás, de annál tanulságosabb történetet a petpalack-gyűjtőkről. Azt is hozzátette született filológusként, hogy a pet nem a petition (kérvény) szó rövidüléséből jő, hanem egy betűszó, amelynek feloldását elfelejtettem. Tehát távolról sem kérelmezők azok, akik éjjel és nappal, köz- és ünnepnapokon, tavasszal, ősszel, nyáron és télen, húsvétkor és peszachkor, karácsonykor és hanuka alkalmával, ramadan idején és a farsangi böjtben egyaránt kis szekerekkel vagy egyszerű kézügyességgel kifosztják a műanyag bóvligyűjtőket, és elviszik a tartalmát értékesítés végett.
Csenkuj Debbyék lakótelepén a telepesek összegyűltek, és elhatározták, hogy ennek véget vetnek. Kenyéririgység is közrejátszott ebben, szó se róla, de inkább az ősi velünkszületett tisztaságérzet, ugyanis Petiék valahányszor kibeleztek egy olyan sárga gyűjtőharangot, mindig rengeteg szemetet hagytak maguk körül/után, és a negyedbéli takarítóasszony, aki egyebekben a forróvölgyiek unokanagymamája, sógorkeresztlánya és bérma-bármicvó-babája volt, csak hétfőn takarította el a dzsuvát, hiszen neki is járt közösségi alkalmazottként a heti öt munkanap után a 25%-os bércsökkentés. Kerítést csináltattak a szeméttárolók köré, kovácsoltvas műremeket, kulcsot adtak minden használónak, és megnyugodva feküdtek a fülükre. Bárcsak ne tették volna: reggelre felfeszítve találták a rácsos kerítés kapuját, a kukákat kifosztva, kiborogatva, arra ébredtek, hogy rettenetes füst borítja a negyedet, még a saját toleranciájukig sem láttak, ugyanis égett minden. Eloltották, fecskendőket és tömlőket vásároltak, önkéntes tűzőrséget állítottak fel önkéntes lakókból toborozva, őrt fogadtak föl, akit hétszer vertek meg, ui. a hiányos forróvölgyi oktatás következtében Petiék nem olvasták elég figyelmesen a Ludas Matyit, aki csak háromszor verte vissza Döbrögin a rajta esett sérelmet. A felfogadott nyugdíjas bakter-wachter tehát kórházba került. Ápolása a lakótársulatot terhelte.
A társulás legokosabb embere, Csenkuj Debby ikertestvére, Csenkuj Csurkuj ekkor a közeli átvevőtelepekhez fordult, és felszólítottta őket a városi tanács végzését lobogtatva, hogy ne vegyék át Szurtos Petiéktől a palackot, mert azért a lakótársulatnak egy fityinget sem fizettek előzőleg. Az átvevők átvették a tiltásról szóló végzést, és többségük igyekezett tartani magát a dologhoz, ugyanis nagy gyakorlattal rendelkezve, azonnal meg tudták különböztetni Szurtos Petiéket a városi szemetesautóktól (Mercedes-Cerberus márka).
Az eredmény? – kérdezte hátradőlve a barátom. Vagy rövid idő múlva bebuktak az átvevők (1%), vagy nem törődtek a végzéssel és pénzéhesek voltak (33%), vagy harmadnap lángban álltak a palackgyűjtő központok (66%)…
Sebestyén Mihály
