A tudás fája *

Épp vizsgáló tekintettel fürkészte az előtte levő festményt, mikor egy magas, fekete kabátos, cilinderes alak termett mellette. Körbetekintett, ám rajtuk kívül nem látott ott egyetlen élő lelket sem.

„De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ennél arról, bizony meghalsz.”

Épp vizsgáló tekintettel fürkészte az előtte levő festményt, mikor egy magas, fekete kabátos, cilinderes alak termett mellette. Körbetekintett, ám rajtuk kívül nem látott ott egyetlen élő lelket sem. A folyosónak, melyen álltak, egyik vége eltűnt a messzeségben (ő innen érkezett), a másik végére pedig szürke köd borult. Kissé feszélyezetten fordította vissza figyelmét a festményre. Az idegen teljesen nyugodtan viselkedett.

– Elismerésre méltó alkotás, nemde? – kérdezte.

– Nem egészen értem – vallotta ő meg.

Valóban nem volt tisztában a görbék és foltok játékának lehetséges értelmével. Értelmes embernek tartotta magát, művészettörténettel is foglalkozott (járt ő ám a Sixtus-kápolnában kétszer is), csak megbirkózik ő egy absztrakttal, ha másnak is sikerült. Idegesítette hát a mű, zavarta, és ezért nemtetszést szült benne.

– És nem szeretem, hogy a művészek elitizálni akarják a képzőművészetet – jegyezte meg kissé támadóan. – Egy alkotásnak érthetőnek kellene lennie a hétköznapi emberek számára is, hogy mindenki gyönyörködhessen benne.

– Hát hol marad akkor a nevelő, tanító funkció? – kérdezett vissza az idegen. És ez nevet! Kineveti őt! Roppant bosszantó.

– Kár lenne elpazarolni egy értékes műalkotást merő lustaságból. Különböző világok vannak itt térbe zárva, harmóniák, diszharmóniák, ellentétek és ellentmondások, belső tartalmak, individuumok! Magasztos.

– Magasztos? – kérdezett vissza.

– Ó, hát hogyne! Van itt valami magasztos, valami isteni, egy világ összefüggései egy pillanatban, az ihlet pillanatában. Csupa élet! Megérte ezért leszakítani egy almát.

Összezavarodottan nézett rá.

Meglehet, túlbecsüli kissé.

Természetesen, ha valamelyik mű nem érthető, benne van a hiba. Nincs buta ember, csak rossz műalkotás!

Fazakas Júlia (9. osztály,
képzőművészet szak)

* Elhangzott október 11-én a Kultúrpalota kiállítótermében, a marosvásárhelyi Művészeti Líceum képzőművészet szakos gimnazista diákjainak a tárlatmegnyitóján.