… a Városháza illetékesei sem szeretik, ha a „kibicek” beleszólnak a dolgaikba, de azt is tudom, hogy szívesen veszik a korrekt szakmai tanácsokat. Már csak azért sem haragudhatnak meg, mert manapság túl sok a „menedzser”, ám kevés a szakember. Amíg Lázár bácsi volt a városi főkertész, addig nem kellett a helyi napilapban üzengetni a soros teendőkről…
A kerékpárosok kicsiny csapatát „még az ág is húzza”, az ő nevükben szólok előbb. Szeretjük mi a fákat és a sövénykerítéseket is, csak azt nem, ha az út menti tövises bokrokat nem kezelik a szükségleteknek megfelelően. A Liviu Rebreanu utcában – a sorompótól az Olt utcai gyalogos-aluljáróig – olyan sövényt telepítettek, amely tele van akáccserjékkel. Okosabb népek a tövistelen fajtákat ültetik az ilyen helyekre (Robinia pseudoacacia cv. Inermis), nekünk a „szúrósa” jutott. Nehéz úgy elsuhanni egy ilyen sövény mellett, hogy ne kaszaboljanak össze a tövisek, és a kedves gépjárművezetők se anyázzák a szegény bicajost, mert a járdaszegélytől nem nyolc és fél centire kerekezik, hanem fél méterrel távolabb. A másik gond akkor jelentkezik, ha valaki levágja az útra belógó tövises ágakat, de nem sepri össze; az akáctövis sokkal több kerékpártömlőt lyukaszt ki, mint az üvegcserepek; azokat sem seprik össze, de van rá esély, hogy megússzuk a találkozást.
A mellékelt fénykép a dús lombú akácsövényt ábrázolja. Ajánlom az illetékesek szíves figyelmébe.
A másik kérdés is szúrós, de más irányból támad.
Nagy a csönd az – új, zománcos, kétnyelvű – utcanévtáblák körül, ezek szerint valahol valakik keményen dolgoznak, s amikor elkészültek, akkor szorgos kezek fölszegezik azokat az utcasarkokra. Szeretnénk legalább ezt megérni, ha már a kombináttól a marosszentgyörgyi sós fürdőig (és vissza) haladó villamosvasútról lemaradtunk…
Három példával illusztrálom a felmerülő gondokat.
A Munkás utca névtáblája a kívánt modellt jelképezi; az egyedüli időtálló fajta, amely nem fakul ki a napsugártól, és a szél sem fújja le.
A Szabadi út és Maros utca sarkán készült fénykép a régi és az új találkozását példázza. Itt is látszik, hogy a régi sokkal masszívabb, tehát ez is azt jelzi: jó lenne a korábbi mintát követni.
A harmadik fotó egy magánkezdeményezés (téves!) nyomait viseli. A Cibin földrajzi név, hegyet és folyót egyaránt jelenthet. Mivel nem tudjuk, hogy a névadó mire gondolt, kénytelenek vagyunk a semleges Cibin utcanevet használni. (A Str. Făgăraşului nyilvánvalóan: Fogaras utca, mert nem lehet tudni, hogy a hegységről, a folyóról, avagy a városról nevezték-e el.)
Az utcanevek magyarra fordítása nem okozhat gondot, tekintve, hogy Vigh Károly (1996) és Pál-Antal Sándor (1997) rendet raktak ebben a témában. Ne feledjük a nagy melléfogásokat sem: Nagyváradon Str. Lămâiţei = Citromka (Kakukkfű) utca; Székelyudvarhelyen Str. Croitorilor = Szabók (Szabó) utca; Marosszentkirályon Str. Margaretelor = Margaretta (Margaréta) utca.
