Túl sokat tétovázott a kormány a nyár folyamán

Novák Csaba Zoltán oktatásügyekkel foglalkozó RMDSZ-es szenátor azt mondta korábban, hogy a tanügyi szaktárca nem keresi a kapcsolatot a parlamenttel, és több kérdésben is rögtönzött döntéseket hozott.

– A román politikai életre jellemző, hogy a parlament és a különböző minisztériumok között létezik egy kommunikációs probléma. Az elmúlt négy évben ezt tapasztaltam az oktatásügy terén is. A mindenkori kormányzópárt felelőssége lenne, hogy időközönként a tanügyminiszter egyeztessen a parlamenti szakbizottságokkal, így könnyebben lehetne tervezni, közös nevezőre jutni. Ez a jelenség hatványozottabban volt jelen a liberális kormányzás időszakában, a Nemzeti Liberális Párt által delegált tanügyminiszter nagyon keveset kommunikált a szociáldemokrata többségű szenátusi tanügyi bizottsággal. Mi, az RMDSZ képviselői ezt úgy hidaltuk át, hogy heti, havi rendszerességgel, személyesen kerestük fel a tanügyminiszter asszonyt, és próbáltunk egyeztetni a minket érintő kérdésekben. 

– Arról is beszélt, szenátor úr, hogy nem kellő gyorsasággal születnek meg a különböző módszertanokra vonatkozó döntések, túl sok időt tölt el a minisztérium és a kormány ezzel. 

– Igen, határozottan az a véleményem, hogy van egy jelentős ütemkésés, kimaradás a törvények megszületése és azok végrehajtása, gyakorlatba ültetése között. A fent említett kommunikáció hiánya az első számú oka ennek. A minisztérium gyakran nincs felkészülve arra, hogy végrehajtsa, módszertant dolgozzon ki az adott törvényre, de az is előfordul, hogy a törvényhozás nem mérlegeli a minisztérium, a minisztériumi apparátus lehetőségeit. Ez rendszerszintű probléma, a törvényhozás és a végrehajtás közötti kapcsolaton kellene változtatni. A lényeg az, hogy az RMDSZ a szakpolitikusai és a minisztériumi munkatársai révén figyel az általa javasolt és megszavazott törvények végrehajtására.

– A világjárvány nem akar veszíteni az erejéből. Mindenki online oktatás bevezetéséről beszél. De ahol nincs még villanyáram sem, ott mit lehet tenni? Lehet egyenlő esélyről beszélni a romániai oktatásban? 

– A járvány rámutatott társadalmunk erősségére és hibáira is. Nem volt kivétel ez alól az oktatás sem. Néhány hét alatt felszínre kerültek azok a súlyos problémák, amelyek addig is léteztek, de az új helyzetben még hatványozottabban éreztetik hatásukat. A kiinduló kérdés természetesen a méltányos oktatás, az egyenlő esély, a mindenkihez eljutó oktatási szolgáltatás. A tavasszal már látszott, hogy hol, milyen formában jelentkezik ez a sokrétű problémacsomag. A következőket nevezném meg: infrastruktúra (villanyáram és internetlefedettség), technikai eszközökkel történő ellátás, a technikai eszközök használata (diákok és pedagógusok), a tananyag és az online oktatás összhangba hozása. A problémák jelentős, infrastrukturális része nem a vírushelyzet miatt alakult ki, adott volt. Egyik napról a másikra lehetetlen megoldani, de ki lehet dolgozni egy úgynevezett akciótervet, és azt lépésről lépésre végrehajtani. Javítani kell az infrastruktúrán, megoldani az elektronikai eszközökkel történő ellátást és minél több szakmai felkészítőt szervezni. Itt látom azt, hogy néhány, sikeresnek mondható lépést leszámítva a kormány túl sokat tétovázott a nyár folyamán.

– Hogyan képzeli el a pedagógusok felkészítését az online oktatásra? Mert vannak, akik nem tudnak és nem is akarnak átállni.

– Jogos kérdés, ebben például sokat mulasztott a minisztérium. A hátrányos helyzetű gyerekeknek elkezdtek laptopokat, tableteket kiosztani, de a másik, nagyon fontos kérdésre, a pedagógusok felkészítésére nem fordítottak kellő energiát és hangsúlyt. A társadalom sokat vár a pedagógusoktól, mindenki azt szeretné, hogy az online oktatás gördülékenyen menjen, de azt elfelejtjük, hogy ez egy teljesen más világ, erre át kell állni, új dolgokat kell megtanulni, mindenki egy teljesen új helyzettel találkozik. Másképpen történik a tananyag leadása, számonkérése, a házi feladat ellenőrzése, nem beszélve az online oktatás, a gép előtt ülés fizikai és pszichikai hatásairól. Ezt meg kell tanulni, erre föl kell készülni. Ezen a téren többet lehetett volna és kellett volna tenni a nyár folyamán. A minisztériumnak, felhasználva a sikeres pedagógusok példáit, tapasztalatait – szerencsére erről is beszélhetünk –, több technikai és módszertani felkészítőt kellett volna szerveznie. Az átállás mindenki számára nehéz, ezt meg kell tanulni, ehhez hozzá kell szokni, és – amíg a járvány tart –, el kell fogadni. Sokat beszélünk a reformokról, a technikai adottságokról, hiányokról, túl keveset az emberi vonatkozásokról. Több, egymás iránti türelemre, empátiára, odafigyelésre, megértésre lenne szükség

– Egyáltalán milyen programot képzel el az RMDSZ oktatási szempontból?

– Az első és legfontosabb dolog, bármilyen oktatási kérdésről is beszéljünk, a vírus miatt kialakult krízis kezelése. Az RMDSZ egy részletes, krízisre vonatkozó javaslatcsomagot készített, amelyben fontos részt foglal el az oktatás kérdése is. Pénzügyi támogatást kérünk technikai eszközök beszerzésére a pedagógusok számára (2500 lej) és a szülők számára (1500 lej). Azt javasoljuk, hogy ahol a járványügyi helyzet lehetővé teszi, kezdjék újra az oktatást kilencedik osztályig. Az iskolák nyitvatartása mellett szól, hogy a diákok kontrollált környezetben vannak, a pedagógusok mindent megtesznek azért, hogy a közegészségügyi szabályokat betartsák. A nyitvatartás mellett megoldható a napi egészségügyi felügyelet, szűrővizsgálat is, fertőzöttség esetén könnyebben követhető a beteg környezete. Amennyiben valakiről kiderül, hogy tünetei vannak, azonnal értesítik a családorvost és az illetékes hatóságokat. A szülőnek ugyanakkor legyen joga arra, hogy eldöntse, akarja-e, hogy a gyereke részt vegyen a személyes oktatásban, vagy inkább maradjon otthon, és online kövesse a tanítást. 

– A szövetségi elnök is az oktatás megreformálásáról beszélt. Szakpolitikusként ön hogyan képzeli el ezt? Hogyan kell, hogyan lehet – ha egyáltalán meg lehet – reformálni a román oktatást? 

– Új tanügyi törvényre csak megfelelő feltételek és konszenzus alapján lehetne igent mondani. Az első, legfontosabb szempont az, hogy a 2011-es tanügy törvény minden vonatkozását hajtsák végre. Például az általunk többször szorgalmazott, többszintű érettségihez a mostaninál jobb feltételek szerepelnek a törvényben, csak megfelelő módon kellene végrehajtani. Ezen túl pedig természetesen javítani kell ott, ahol ez szükséges, indokolt, rendezni kell azokat a kérdéseket, amelyek hiányosan vannak benne a tanügyi törvényben. Az anyanyelvi oktatás terén intézményes szinten nem állunk rosszul, a versenyképességet, a hatékonyságot kell növelni a magyar tannyelvű iskolákban, és segíteni a magyar pedagógusokat azokban a helyzetekben, ahol az állami rendszer ezt nem teszi meg. Az elkövetkezendő négy évben nagyobb figyelmet kellene szentelni néhány alapkérdésre. Országos szinten ki kell terjeszteni az RMDSZ által javasolt és a parlament által már megszavazott meleg-ebéd- és after school programot, a szakoktatást rugalmasabbá kell tenni, a helyi gazdasági igényekhez kell igazítani, a tananyag szellősebbé tétele is fontos lépés lenne.