Túlsúlyosság vagy kövérség

A két fogalom, fiziológiai állapot sokszor egybemosódik a köztudatban, pedig más jelentéstartalma van, s ezt jó már az elején tisztázni, mert gyakran azon siklik el a dolog, hogy a kövérséget nem merjük vagy nem akarjuk kimondani, így enyhítünk rajta, és túlsúlynak tituláljuk. A túlsúlyosság enyhe súlyfölösleg, a kövérség már kóros állapot. Mindkettő civilizációs ártalom, a mozgásszegénység és a helytelen táplálkozás eredménye, a jóléti társadalom tükröződéseként. Szomorú paradoxon, hogy míg a harmadik világ országaiban százezrek halnak éhen, a világ többi részén a kövérség járványszerűen terjed. Az EU legtöbb országában ez a jelenség égető társadalmi probléma, s a statisztikák is egyre rosszabb eredményeket mutatnak. A súlyfelesleg nem csupán esztétikai probléma, de számos betegség (magas vérnyomás, szívproblémák, cukorbetegség, köszvény, ízületi elváltozások, csontritkulás) kialakulásához vezethet. A kevés mozgáslehetőségünk mellett sokat eszünk, s ez aggasztó gyerekeknél s fiataloknál is. Világviszonylatban az elhízott gyerekek száma az utóbbi 25 évben a háromszorosára emelkedett. A gyakori figyelemfelkeltés és sportolási lehetőségek ellenére is sok a kövér ember. A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy ha nem sikerül megállítani a fiatalok elhízását, 10-20 év múlva alig lesz egészséges felnőtt. Ha saját tájainkat figyeljük, nem akkora a baj, mint másutt. Míg Magyarországon a gyerekek 40%-a túlsúlyos, addig nálunk egy-egy osztályban 4-5 gyerek küzd ilyen problémával, a felnőttek viszont már közelítenek a magyarországi átlaghoz. A gyermekkori súlytöbblet érkárosodást okoz, de fennáll a korai magas vérnyomás, a cukorbetegség, a máj elzsírosodásának lehetősége, a légzési funkció csökkenése, az immunrendszer gyengülése is. Az elhízás maga után vonja a gyerek visszahúzódását, gátlásosságát a közösségben. A mozgása is nehézkesebb, darabosabb, s – főleg a kisebb osztályokban – emiatt nem vesz részt a mozgásos játékokban. Tudatába berögzül, hogy képtelen bizonyos mozgásfeladatokra, s a kedvetlenség miatt ellustul, és újabb kilókat szed magára. A túlsúly még nem ok a mozgástól való visszavonulásra, és rendszeres mozgással, a táplálkozás átállításával egy év alatt látványosan eltüntethető, de ha már elhízott a gyerek, nehezen lehet rábírni, hogy rendszeresen mozogjon. Ha pedig nem mozog, akkor még jobban elhízik. Ront a helyzeten az is, hogy a rossz értelemben vett gyermekcentrikusság okán nem nevezzük nevén a dolgokat, hogy ne sérüljön a gyerek pszichéje. Sok szülő nehezményezi, ha a szakember felhívja a figyelmet a problémára, s ahelyett hogy együttműködne a testnevelővel vagy a szakorvossal, sértésnek veszi a figyelmeztetést, nem azonosul a problémával. Így kézen-közön óvatoskodunk, apropózunk, de a gyerek csak hízik tovább, s lassan meg is szokja ezt az állapotot, nem küzd ellene, elfogadja magát így és ellustul. Az elhízás okai lehetnek genetikai adottságok, ám az esetek 80%-ában a helytelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód, illetve a sok ülés következménye. Míg a kőkorszakban élő elődeink 20-30 km-t tettek meg naponta, mi 8-9 ezer lépést sem gyalogolunk egy nap alatt, ám ugyanakkor a bevásárlóközpontok óriási élelmiszerbősége áll rendelkezésünkre éjjel-nappal. A csipszek, a kóla, az olcsó, finom, ízfokozókkal dúsított, cukrozott, festékes üdítők, édességek napi használata miatt a fejlemények aggasztóak a gyerekeknél és a felnőtteknél egyaránt. A kövérség kóros állapot, ami odafigyelést igényel minden korosztálynál. Ne engedjük elhízni a gyereket! Biztosítsuk a mindennapi mozgáslehetőségét, és figyeljünk arra, hogy rendszeresen táplálkozzon, hogy miből mennyit eszik. A helyes és helytelen táplálkozási szokásokról a folytatásban.  

Bogdán M. Emese