A tűz mágiája

… és az anyagé, kettejük egybefonódása csodákra képes. De az eredmény véletlenszerű, ha nem társul hozzá tudás és tehetség. Az előbbiből – bár ősi, több évezredes technikáról, illetve művészeti területről, a tűzzománcról van szó – kemény, kitartó munkával, tanulással sok mindent el lehet sajátítani. A talentum születéstől fogva adott, van, aki felismeri, kiteljesíti, de olyan is akad, aki elherdálja. Az 1949-ben Marosvásárhelyt született Vidra Birtalan Éva elég későn, hét évvel ezelőtt jött rá, hogy nem a rajz, nem a ruhatervezés, amiket korábban sikerrel művelt, hanem ez a titkokat rejtegető, tűzben fogant, mágikus művészet nyújtja számára a legtöbbet, ez teszi lehetővé leginkább tehetsége kiművelését, művészi adottságai érvényesítését. És azóta kitartóan tanulja a tűzzománcozást, a kecskeméti nemzetközi tűzzománctelepen évente több és több sajátos ismerettel gyarapítja tudástárát, gazdagítja tapasztalatait, itthon pedig folyamatosan dolgozik, kísérletezik, s ha kell, meg is semmisíti a neki nem tetsző munkákat, mert csakis minőségi művekkel szeretne a közönség elé állni. Szakmai, alkotói fejlődését a marosvásárhelyiek csoportos és egyéni kiállításokon is megfigyelhették. A Kultúrpalota földszinti galériáiban szerdán nyílt tárlata minden eddiginél jelentősebb előrelépést mutat. Színekben sokkal teltebb, árnyaltabb, finomabb, formákban, tematikában, ötletekben gazdagabb, tűzzománcos eljárásokban, technikákban változatosabb anyaggal rukkolt elő, mint az eddigiekben. Régmúlt korokat és stílusokat megidézve hívja nézőit képzeletbeli időutazásra, szólítja térbeli szárnyalásra, egyszerűen, mégis mívesen megmunkált, empatikus női portrékkal késztet a múlhatatlan szépség előtti főhajtásra, pompás rekeszzománc kompozíciókkal tanúsítja, milyen csodás és kiapadhatatlan ihletforrás az erdélyi reneszánsz, a magyar népművészet és a szecesszió motívumvilága. Ha akarná, se tudná letagadni, hogy művészeti középiskolás korában naponta Bernády valósággá vált nagyszerű álompalotájába járt szépteremtést tanulni. Persze szó sincs arról, hogy titkolná, mennyit jelentett számára a Kultúrpalota. 

Tűzzel festek – olvasható a tárlat plakátján. Nem véletlenül. Alkotásainak egy része azt tanúsítja, hogy immár otthonos a festőzománc technikákban is, korábbi festői próbálkozásai, ecsetkezelési érzéke, jártassága ezen a téren kamatozik. Fém- és üveghatás együttesen hideg, elidegenítő is lehetne. Vidra Birtalan Éva tűzzománcai nem keltenek ilyenszerű érzést a nézőkben. Ami azzal is magyarázható, hogy a különböző zománcmunkák velük alakban is harmonizáló fára, megfelelő színű, erezetű deszkára kerülnek. És még inkább azzal, hogy a lélekmeleg, ami valamennyit létrehozta, készítőjük felől jól érzékelhetőn a szemlélők felé sugárzik. A művésznő biztos nem fog sokáig váratni magára folyamatosan gazdagodó termése közszemlére állításával, hiszen azt vallja katalógusában: „Amíg az égiek engedik, dolgozni szeretnék.” Úgy legyen!