Ünnepség a Somostetőn

Február 25-én volt a Marosvásárhelyi Magányosok Klubja megalakulásának 30. évfordulója. Ezen a napon, a megkövetelt szabályok szigorú betartásával, találkoztunk a Somostetőn. Az égiek is velünk tartottak, ránk köszöntött a tavasz. Néhányan a klubtagok közül gyalog, mások gépkocsival érkeztek, majd teleraktunk egy hosszú asztalt minden finomsággal és pezsgővel. Klubvezetőnk, Kopacz Imola az évforduló alkalmával röviden ismertette a klub életét és az itt folyó tevékenységet. A klubot különböző emberek alkotják, vannak aktívak, vannak szemlélődők és vannak az ellenzékiek, akiknek külön köszönettel tartozunk, mert hozzájárulnak közösségünk összekovácsolásához. Ez a sokszínűség teszi lehetővé a közösségépítést, a konfliktusok nemhogy gyengítenék, de erősítik az együvé tartozást, növelik a kohéziót. Köszönet az alapító klubtagok kitartásáért, a klubtagok együttműködéséért a pandémia idején is. A kuratóriumi tagok értékes segítsége és odaadása szintén elismerést érdemel. Minden csapatmunka volt.

A szabadtéri ünnepségen Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános tartott áhítatot, aki a 133. zsoltárt idézte: ,,Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek”. Ez a közösség a jó emberek társasága, az egyetértés közös nevezője a szeretet. Közösséghez tartozni nagy ajándék, ahol adhatom magam, és ahol kaphatok is. Hálát adok Istennek, hogy van egy olyan személy, aki összetartja ezt a közösséget – mondta, aztán megáldotta az ételt és italt. Az áhítatot közös imával zártuk.

Baricz Lajos plébános szép versesköteteiből ajándékozott a klubtagoknak. Az évfordulóra írt versét idézem: 

Ott van otthonom 

A Magányosok Klubja 30. születésnapjára 

Ott van otthonom, hol jól érzem magam, 

ahol elfogadnak és megértik szavam, 

bármit elmondhatok, öröm s bánatom, 

nem súg össze senki társával azon. 

Az évek során egyedül maradtam,

ám itt a Klubban társakra akadtam,

akik szeretnek, s akik elfogadtak, 

sok boldog órát, vidám napot adtak. 

Úgy jövök ide, mintha hazamennék,

mintha e csoport drága tagja lennék,

ezt érti a szívem, csak ezt mondhatom, 

közben magam én a csoportnak adom:

adok és kapok, így zajlik az élet,

észre sem veszem, repülnek az évek. 

A marosszentgyörgyi római katolikus kántor, Simon Kinga előadta a pap-költő megzenésített versét, ami a XX. évfordulóra íródott.

Az évfordulós ünnepséget megtisztelte jelenlétével Marosvásárhely polgármestere, Soós Zoltán is, aki köszönetet mondott a meghívásért, s ígérte, bármikor szívesen vesz részt a rendezvényeinken. A polgármester a klubtagoknak egészséget, a vezetőségnek kitartást kívánt. Az ünnepségen Szilágyi Sándor – Dankó Pista-díjas nótaénekes – is ott volt, a következőket mondta: – Számomra a Magányosok Klubja egy nagy család, ahova mindig szeretettel jövök, ide térek vissza új erőt meríteni. Kopacz Imola klubvezetőnek minden jót kívánok. Isten áldása legyen a klub minden tagján! 

Varga Irén, a kuratórium elnöke megköszönte klubvezetőnk munkáját, azt kívánva, hogy még sokáig egészséggel végezze ezt a munkát, majd átadta a klubtagok kis ajándékát. Czerán Erzsébet és Berei Árpád verssel szórakoztatta az ünneplőket. Soós Zoltán polgármestert a klub fennállásának 30. évfordulója alkalmából megjelent Voltunk! Vagyunk. Leszünk? című emlékkönyvvel és emlékéremmel tiszteltük meg. Baricz Lajos plébánost egy üveg pezsgővel leptük meg. Az alapító tagok és a kuratórium tagjai is pezsgőt és emlékérmet vehettek át. Nem feledkeztünk meg Szilágyi Sándor nótaénekesről sem. Klubvezetőnk ötletére a Marosvásárhelyi Rádió magyar adása zenés üzenetek műsorában az évforduló tiszteletére elhangzott Beethoven Öröm-

óda című műve. 

Az ünnepséget szeretetvendégség zárta. Jó volt a hosszú elszigeteltség után újra találkozni, szívünk megtelt szeretettel, és boldogan indultunk haza.

Czerán Erzsébet