Új látnivaló a színes Korondon
Korond híres község. Az ottani emberek találékonysága, szorgalma, szépérzéke tette azzá. Cserépáruja, taplófeldolgozása régóta ismertté tettek a települést.
Korond híres község. Az ottani emberek találékonysága, szorgalma, szépérzéke tette azzá. Cserépáruja, taplófeldolgozása régóta ismertté tettek a települést. A nyáron arra jártamban megtudtam, hogy a két világháború között virágzó féldrágakő-feldolgozó ipara is volt, melynek termékei Bukaresttől Chicagóig tették ismertté a községet. Aztán ez az ipari tevékenység eltűnt az évek múltával. Ma már csak régi magyar filmek gazdag lakásainak, ügyvédi irodáinak asztalain, a román királyi vonat vagonjaiban és elvétve egy-egy múzeumban – például a Peleşben – láthatók a Korondon készült aragonittárgyak. Íróasztalkészletek, vázák, hamutálak, különböző szelencék, lámpák stb. készültek aragonitból, azaz, ahogy a vidéken – és nem csak – nevezik: székely drágakőből. Hála a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia tanárainak valamint néhány lelkes diáknak, fennmarad az emléke ennek a korondi iparágnak, mely egyedülálló volt a maga idejében is. Mint megtudtam, később ennek mintájára alakultak üzemek Marosvásárhelyen és Temesváron is.
A székely drágakő születési helye, a korondi Csigadomb és annak még látható aragonitrétegei, sós forrása ma már turisztikai látványosság, akárcsak az aragonitmúzeum, amely szerényen igyekszik bemutatni a már ritkaságszámba menő, még itt-ott megtalálható aragonittárgyakat. Megtudtam azt is, hogy a faluban élő lelkes Tófalvi Józsefnek különleges figyelmet érdemlő gyűjteménye van, és az adta a gondolatot a múzeum létrehozására. Az említett gyűjtemény vándorkiállításokon volt éppen, így nem láthattam. Remélhetőleg majd a múzeumban is látható lesz.
A múzeum egyedülálló Európában, akárcsak a szovátai fürdőtelepi kis katolikus kápolna fehér aragonitból készült oltára. Beleolvastam a múzeum vendégkönyvébe is, és örömmel láttam, hogy a világ minden tájáról érkező turisták elismerő szavakat írtak bele.
Dicséret a korondiaknak, hogy igyekeznek megőrizni ritka, értékes emlékeiket. Az arra járó turista, mint jómagam is, örömmel láthatja a község gondos fejlesztését és szemet gyönyörködtető művészi és népművészeti tárgyait, és nem csalódik, ha rááldoz a község és környéke megismerésére akár egy egész napot.
Csernátoni Katalin
