Új szavakat tanulunk
2016-09-21 13:29:27
- Ötvös József
Örök vitatéma új találmányok, dolgok elnevezésénél, hogy az eredeti szó magyaros hangzását használjuke, vagy alkossunk hozzá találó anyanyelvű szót, megnevezést.
Örök vitatéma új találmányok, dolgok elnevezésénél, hogy az eredeti szó magyaros hangzását használjuke, vagy alkossunk hozzá találó anyanyelvű szót, megnevezést. Még mindig megoszlanak a vélemények, televíziót nézünk vagy a képernyő előtt ülünk. A ma felnövő generáció – a másik oldalon állók szerint: nemzedék – számára már egyáltalán nem vitatéma a számítógép eredeti angol elnevezésének – komputer – használata a mindennapi életben. Bizony, vannak szavak, megnevezések, amelyek akarva-akaratlanul hozzánk ragadnak, s kényelmes megoldásként magyarítva használjuk.
Egy időben sznobság megjelöléssel illették az idegen szavakat előnyben részesítőket, de a huszadik század technikai és másfajta robbanása elkerülhetetlenné tette az erdélyi magyar ember számára a más nyelvekből átvett szavak megtanulását vagy az idegen eredetű kifejezések használatát.
Ezek a gondolatok erőteljesebben akkor fogalmazódtak meg bennem, amikor a főtéri Wagner-ház kariatidás – oszlopot helyettesítő, kőből faragott nőalak – bejárata fölötti feliratot szemlélgettem: PENSIUNEA HISTORY.
A panzió megjelölés majdhogynem észrevétlenül ragadt ránk, lett része életünknek úgy az utolsó emberöltőnyi idő alatt. Ezért hatott meglepetésként, amikor a jó negyven évvel ezelőtt megjelent Magyar értelmező kéziszótárban már olvashattam meghatározását: „lakást, ellátást nyújtó kisebb, családias szálló”. Lassan megértettem, miért volt olyan ismeretlen számomra/számunkra még három évtizeddel ezelőtt is ez a fajta szolgáltatás. Féltve őrzött KGST-országunk biztonságát veszélyeztette volna külföldi turisták családias, otthonos szállón való elszállásolása. Emlékszünk még, nemzedékünk számára már az is nyugatibb világot jelentett, amint kétévente túlérkezve a borsi átkelőn, ilyen feliratok fogadtak: Zimmer frei.
Pár nappal ezelőtt az egykori csehszlovák összeölelkezés történelmi régióján át utaztam hazafelé, ahol ma cseh–szlovák országhatár áll, és az egyszerű vidéki út két oldala panziókkal várja az érkezőket. Az egykori francia eredetű szó már Balzac Goriot apójában előfordul, ott még penzió alakban.
A kis főtéri panzió neve HISTORY, ami angolosan történelmet jelent. Megvallom, ennek az egyemeletes, barokk stílusú háznak a históriáját nem ismerem, legfeljebb az erkély fölött lévő három, jól bemocskolódott zászló jelenti a történelmet: egyik zászló jelzi, hogy mindez az Európai Unióban történik, a középső szerint Romániában, és a szélén ott lobog Marosvásárhely lobogója. Az épület építésekor földrajzi koordinátáit így határozták meg: Európa – Magyarország – Marosvásárhely. Ez viszont valós történelem. This is the history.