Meg sem kezdték az érdemi vitát, már el is halasztották a döntést az új adótörvénykönyvről.
Meg sem kezdték az érdemi vitát, már el is halasztották a döntést az új adótörvénykönyvről. Mi értelme volt akkor a pártok küldötteit felvonultató múlt heti „szakértői” vitának, ha ismét újabb egyeztetést kell tartani, mert a politikai döntéshozók nem vállalják fel az ott elfogadott álláspontot? Egyetlenegy. Lehet szerepelni a hírtévék vitaműsoraiban, és teli szájjal félrebeszélni.
Lehet, hogy tényleg az van a háttérben, amit a hírügynökség által megszólaltatott elemző is mond, vagyis szocdem pártbelháború. Csakhogy azt másképp kéne dűlőre vinni, vagyis megvonni a kormányfőtől a bizalmat, aztán lefolytatni a kormányrúdért az iszapcsatát. De ebből a politikai kötélhúzásból ki kellene hagyni az adótörvénykönyvet. Amelyet, csak halkan jegyezzük meg, a pénzügyi felelősségvállalási törvény szerint már nem is lehet módosítani, mert egyrészt nem tartják be az adóváltoztatásoknál előírt féléves határidőt, aminek a szabályhozatal és a végrehajtás között kell eltelnie, ha meg betartanák a határidőt, akkor belecsúsznak a választási évbe, amikor szintén az előbb említett jogszabály szerint tilos adót módosítani. De ez a törvény sosem ért többet az utóbbi öt év kormányainak, mint a papír, amire kinyomtatták, nem csoda, hogy erről az „apróságról” szó nem esett az utóbbi idők adóvitáiban.
Másrészt az is lehet a kapkodás magyarázata, hogy a román pártbagázsnak, úgy ahogy van, lila gőze nincs, hogy mihez vezetne egyszerre ennyi adómódosítás elfogadása. Mert távolról sem csak a hozzáadottérték-adó kulcsáról szól ez a játék, mint ahogy azt a hírügynökségek szeretik egyszerűsíteni, a könnyebb érthetőség kedvéért, nem kicsit beetetve ezzel a hírfogyasztó adófizetőt. Az egész adórendszer úgy rossz, ahogy van, kezdve a magas adókulcsoktól az adókivetésben alkalmazott kettős mércéig, amivel a multikat pátyolgatják és a hazai kisvállalkozókat nyúzzák. És habnak a tortára ott van a velejében rossz gazdaságpolitikai szellem, ami a fogyasztás felfuttatásától várja az államháztartási Kánaánt, ahelyett, hogy magas technológiai színvonalú beruházóknak ágyazna meg, akik jól fizető munkahelyeket adnának a kisembernek, és ezek nyomán stabil bevételt hoznának az államnak is.
Ha az urak valójában a rossz döntés következményeitől félnek, az sem a felelősségtudat valamilyen újfajta fellángolása. Legfeljebb attól fáznak, hogy jövőre a választópolgároknak is lesz lehetőségük kétszer ítéletet mondani a politikum felett, és ha most nagyon elszúrják, akkor jövőre oda a mandátum és az ezzel járó kiváltságok. De mi amúgy is csak egy rossz adórendszerrel maradunk, mert nincs olyan legény a regáti gáton, akinek volna a tarsolyában egy becsületes munkára alapozott, jó életszínvonalat támogató adórendszer.
