Újév első napjaiban több ismerőssel találkoztam, személyesen vagy telefonon kerültem kapcsolatba. Mint ilyenkor szokás, boldog új évet kívántunk egymásnak. Az volt a benyomásom, hogy ismerőseim körében eluralkodott a pesszimizmus.
Újévi koncert a Kultúrpalotában (Fotó: Koncz J. Róbert)
Újév első napjaiban több ismerőssel találkoztam, személyesen vagy telefonon kerültem kapcsolatba. Mint ilyenkor szokás, boldog új évet kívántunk egymásnak. Az volt a benyomásom, hogy ismerőseim körében eluralkodott a pesszimizmus. Több a borúlátó, a jövőben bizalmatlan ember, mint a bizakodó. Még a politikusaink sem túl optimisták az idei év kilátásaival kapcsolatban. Olyan ismerőssel és rokonnal is találkoztam, aki úgy vélekedett, hogy nem érdemes élni.
Az ekképp gondolkodóknak azt válaszolom, hogy élni jobb! Miért szeretem az életet, még ha néha zűrzavaros és elszomorító is? Mert tele van emlékekkel, főleg gyermekkori emlékekkel, közös élményekkel az iskolatársakkal, kirándulások, találkozások hangulatával. A munkatársainkkal hosszú évek során kialakult jó baráti kapcsolatokra is szívesen gondolunk, továbbá fiatalkori szerelmes napokra. Mi minden belefér az emlékekbe! S ezek mind újjáélednek emlékezetünkben.
Nap mint nap nyitott szemmel járok, figyelem a természetet, a madarak dalolását, s áldom a Teremtőt a sok-sok csodáért. Szeretem és tisztelem az alkotók munkáit, legyen az kép, zenei darab, vagy színházi alakítás. Szeretem a sportversenyeket. Szeretem a fiatalokat, akik mindig újat akarnak tenni, az időseket, akik utolsó leheletükig találnak elfoglaltságot maguknak.
A fent említettekért és még sok másért szeretem az életet és optimista vagyok. Bizakodva tekintek az új év elébe. Ezt a szemléletet ajánlom ismerőseimnek is! Sohase veszítsék el a reményt!
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
