Újraindultak a rehabilitációs szolgáltatások

A távolságtartási előírás beszűkíti a lehetőségeket

A járványhelyzet okozta két hónapos szünet után ismét lehetőségük van a mozgásszervi, kardiovaszkuláris, illetve neuromotoros rehabilitációra szoruló pácienseknek, hogy hozzáférjenek a kezelésekhez azokban a központokban, ahol korszerű fel- szerelés, jól felkészült szakemberek segíthetségével javulhat az állapotuk. A rehabilitációs központok újraindították ugyan a tevékenységüket, ellenben gondot okoz, hogy a távolságtartásra vonatkozó szabályok miatt kevesebb pácienst tudnak fogadni.

A marosvásárhelyi Procardia rehabilitációs központjában május 18-tól fokozatosan újraindult a tevékenység, a központ szakemberei egyéni terápiára fogadják a pácienseket, a csoportban zajló terápiás foglalkozások azonban biztonsági szempontok miatt továbbra is szünetelnek.

Dr. Kikeli Pál professzor, a Procardia Alapítvány és Orvosi Társaság elnöke lapunknak elmondta, a szükségállapot idejére fel kellett függesszék a rehabilitációs központban a kezeléseket, voltak páciensek, akiknek félbemaradt a kezelése, mások pedig elő voltak jegyezve, de nem tudták elkezdeni a terápiát. 

A szükségállapot feloldása után, május 18-tól elindították az egyéni kezeléseket, szigorú biztonsági intézkedések mellett. Egyrészt eleget kell tenni a távolságtartásra vonatkozó előírásoknak, ami azt jelenti, hogy ugyanazon a felületen egy időben az eddigi páciensszámnak alig egyharmadát tudják kezelni.

Annak érdekében, hogy felelősséggel végezzék a munkájukat, és eleget tegyenek a biztonsági előírásoknak, a tevékenységet átszervezték úgy, hogy egy időben egy helyiségben csak annyi személy tartózkodjon, hogy lehessen tartani a kötelező távolságot. A rehabilitációra érkező páciensek esetében minden alkalommal kötelező a járványtani szűrés, azaz ki kell tölteniük egy nyilatkozatot, a terapeutáknak, kezelést végző szakembereknek pedig védőfelszerelést kell ölteniük, aminek a biztosítása jelentős költségeket ró a munkaadóra. Mindez olyan körülmények között, hogy két hónapos bevételkieséssel kellett számolniuk. A tevékenység újraindításával sem szűnik meg a bevételcsökkenés, ugyanis a távolságtartásra vonatkozó előírások beszűkítik a lehetőségeket, nem tudnak teljes kapacitással dolgozni, ugyanannyi pácienst fogadni, mint a szükségállapot előtt – mutatott rá dr. Kikeli Pál.

Mint mondta, nem tudni, hogyan alakul a járványügyi helyzet, de ahhoz, hogy ilyen körülmények között ez a tevékenység fennmaradjon – a páciensek érdekében –, feltétlenül külső segítségre lenne szükségük.

Dr. Kikeli Pál hozzátette, ebben a helyzetben a csoportos terápiás tevékenységeket, ahová általában az egyéni kezelés után irányítják a pácienseket, nem tudják újraindítani, holott a páciensek részéről nagy az igény rá. 

Érdeklődésünkre, hogy a szükségállapot idején, amikor arra kényszerültek, hogy felfüggesszék a rehabilitációs szolgáltatásokat, milyen megoldást találtak a központban dolgozó szakemberek munkaviszonyát illetően, a professzor elmondta, az alkalmazottak döntő többsége fiatal szakember, sokuknak van tizenkét év alatti gyereke, így éltek a törvény által biztosított lehetőséggel, és gyermekfelügyeleti szabadságra mentek. A többiek esetében a kényszerszabadság mellett döntöttek, vannak munkatársak, akik a mai napig kényszerszabadságon vannak, ugyanis a tevékenységek egy részét még nem sikerült újraindítani.

A beutalásra nagy az igény 

A Rheum-Care Alapítvány rehabilitációs központjában is újra fogadják a mozgásszervi bántalmakban szenvedő, illetve agyvérzésen átesett pácienseket. Gombos Marinela, az alapítvány elnöke elmondta, a szükségállapot idején szüneteltek az ambuláns részlegen nyújtott szolgáltatások, a bentlakó részlegükön fekvő két beteget azonban mindvégig ellátták. A központ bentlakó részlegén általában agyvérzésben lebénult betegeket látnak el, ezek mozgásának és beszédének a helyreállításán, fejlesztésén dolgozik egy szakembercsapat. A járvány miatt május 18-ig új beteget nem utaltak be a bentlakó részlegre. Gombos Marinela hozzátette, egyelőre az ambuláns részlegen elérhető szolgáltatásokra nincs nagy igény, az emberek óvatosak, viszont annál több a kérés a kórházból kiadott, súlyos állapotban lévő, ágyhoz kötött betegek családja részéről beutalásra.