Ünnep és hagyomány

Húsvéton túl vagyunk, de azért még friss az élmény Erdőcsinádon. Az asszonyok karon fogva, a lányok kézen fogva, a férfiak a hátuk mögött, a legények „tisztes távolságra”, szép rendben vonultak a templomba.

Húsvéton túl vagyunk, de azért még friss az élmény Erdőcsinádon. Az asszonyok karon fogva, a lányok kézen fogva, a férfiak a hátuk mögött, a legények „tisztes távolságra”, szép rendben vonultak a templomba. Belépéskor gyönyörű látvány fogadott, mert virágvasárnapjára a konfirmálók és családjaik kitakarították a templomot, virággal, zöldellő ágakkal díszítették ki. Az úrasztala előtt pedig aranyvessző díszelgett hímes piros tojásokkal, amelyeket Fazakas Ildikó vezetésével az erdőcsinádi fiatalok készítettek.

Erdőcsinádon minden családnak megvan a külön padja, amit még őseik faragtattak, és ezt a szokást tiszteletben tartja mindenki. Amikor férjhez jöttem, anyósom megfogta a kezemet és ezt mondta: ez a mi helyünk, nekem is így tanította anyósom! Megtiszteltetés több mint 40 éve ugyanabban a padban ülni. A lányok kicsit hátrébb, egy sorban, a legények a karzatban, a férfiak a karzat alatti padokban, szintén a hagyományos családi padokban foglalnak helyet. Úrvacsoraosztáskor is szép rendje van mindennek: a legidősebb áll a sor elején, a frissen konfirmáltak a sor végén. Istentisztelet után a gyülekezet körbe áll a templom előtt, ahol a tiszteletes úr köszönti a híveket.

A délutáni istentisztelet növeli az ünnep szépségét. Annak ellenére, hogy csúnya idő volt, örült a lelkünk, amikor a lányok székely ruhába öltözve ragyogtak az első sorban. Bálint Csaba tiszteletes úr prédikációja után a fiatalok rövid műsorral emelték az ünnep fényét és tisztelegtek a költészet napja előtt.

A tavaly konfirmált Jenei Emőke és Füzesi Évike, az idén konfirmált Csegezi Orsolya és Papp Dalma, valamint a „kicsi konfirmáló” Mihály Hunor húsvéti és hitvalló verseket szavaltak.

Szabó Rozália, Erdőcsinád