Ünnepre készülődve
Mi, asszonyok, ünnepre készülődve takarítást végzünk házunk táján.
Mi, asszonyok, ünnepre készülődve takarítást végzünk házunk táján. Ezt tettem én is, amikor egy elsárgult Népújság-mellékletre lettem figyelmes, ami id. Balogh Károly jelent meg. Fogalmam sem volt, hogy ez az elsárgult lap hogyan kerülhetett oda az asztalra négy év elteltével. Isten csodáját véltem felfedezni benne, mert vannak csodák ma is, csak nyitott szemmel kell járni. Az elsárgult lapon vettem észre: nagy piros betűkkel jelent meg egy írás, melynek címe: Nagypénteken. Istenben megboldogult párom, id. Balogh Károly írásáról van szó. Ez adta az ötletet, hogy az ő emlékére és gondolataim kifejezésére írjak én is egypár sort nagypéntekre, húsvétra készülődve. A régi cikk a Golgotára irányítja tekintetünket.
Így ír róla: Az első golgota hazánké, ahol születtünk, élünk, s ahol őseink sírjai domborulnak. Ma már az övé is. A második golgota magyar népünké, amely elveszítette az összetartozás érzését és egységét. A harmadik golgota sajátosan erdélyi, ahol különböző nemzetiségekként együtt élünk, mégis ünnepeinket – a húsvétot, pünkösdöt s ezek ünnepkörét – keresztre feszítették. A negyedik golgota az anyaszentegyházé, amelyet tagjaival, templomaival, iskoláival, szeretetintézményeivel, jóra vezérlő szándékával keresztre feszített az elmúlt idő és annak
„főpapjai”...
Egypár gondolat a négy évvel ezelőtti újságcikkből, melyhez hozzáadom mostani gondolataimat. A golgoták nem sokat változtak azóta sem. Ha hazánk sorsát nézzük, és benne népünk életét, megállapíthatjuk, hogy elveszett népünk életéből az egységre törekvés. Különböző pártok tépik, zúzzák az egységet, pusztulunk, veszünk, s mint oldott kéve, széthull nemzetünk, pedig tudjuk, hogy egység, erő, akarat hittel diadalt arat.
Sajnos, kihalóban van az alázat, a szeretet, a megbocsátani tudás az emberek szívéből, helyette az önzés, a gyűlölködés, a meg nem értés lett úrrá az emberek szívében.
Én mint idős, gyenge nyugdíjas nő, nem akarok ítéletet mondani, nincs jogomban, sem szándékomban, annyit tehetek, hogy naponként imádkozom hazánk és a nagyvilág békességéért. Hiszem, hogy sok-sok édesanya ugyanezt teszi. Boruljunk le Krisztus keresztje alatt, és kérjük drága megváltónkat, hogy az Ő békessége töltse be a földet, növekedjen szívünkben a szeretet és az alázat.
Isten tudja a mi gondjainkat, bajainkat, és nem hagy magunkra, felemel a porból és meglátjuk az Ő dicsőségét. Megígérte, „ha tűzön mégy át, nem égsz meg, s ha vizeken mégy át, azok el nem borítanak téged.”
Tekintsünk a Golgotáról a feltámadott, élő Krisztusra, mert Krisztus feltámadt a halottak közül, és az Ő feltámadása a mi dicsőséges feltámadásunk biztos záloga. Ezekkel a gondolatokkal köszöntök minden embert, akinek Krisztus szenvedése és feltámadása elhozta az örök életbe vetett reménységét és hitet.
Legyen áldott, békés, szép nagypéntekünk és kegyelemmel teljes húsvét ünnepünk!
Isten gazdag áldása legyen minden jóakaratú emberen!
Özv. Balogh Károlyné
