Utazás a lélek hosszán
2014-09-24 15:15:27
- Nagy Székely Ildikó
Az apró, finom részleteket a mindenséggel találkoztató Dsida-lírában és Radnóti meggyötörtségében gyönyörűséges költői világában merítkezhetett meg szerda este a Bolyai líceum telt házas közönsége.
Az apró, finom részleteket a mindenséggel találkoztató Dsida-lírában és Radnóti meggyötörtségében gyönyörűséges költői világában merítkezhetett meg szerda este a Bolyai líceum telt házas közönsége. A lélek hossza című verses, zenés irodalmi műsort Jordán Tamás Kossuth-díjas színművész, a szombathelyi színház igazgatója, Fűzfa Balázs innovációdíjas irodalomtörténész és a budapesti Sebő együttes – Sebő Ferenc, Barvich Iván és Perger László – hozta el egy erdélyi körút keretében Marosvásárhelyre. A hallgatósággal közvetlen kapcsolatot teremtő, formalitásoktól mentes együttlétre már tavaly is sor került a tanintézet dísztermében, akkor József Attila és Weöres Sándor hangján szóltak a nagyrészt diákokból álló közönséghez a magyarországi vendégek. A megdöbbentő mikrofonpróba után – 1941, 1942, 1943, 1944. november 9-én lőtték agyon Radnóti Miklóst – az irodalomtörténész a múlt évi találkozót idézte fel, amikor is elhangzott, hogy minden irodalmi és más alkotás valamiképpen egy teremtett világot hoz létre.
– Radnóti Miklós egy szörnyű világgal szemben teremtett új világot. Az irodalom mindig arról beszél, hogy ember és ember között nincs különbség. Radnóti verseit hallgatva gondoljunk mindig arra, hogy a költő a legrosszabb helyen a legszebb emberi tulajdonságokat mutatja meg nekünk.
Dsida Jenő kapcsán Fűzfa Balázs megjegyezte, hogy a kép és gondolat egyidejűségét megteremtő, a lefordíthatatlant kifejező alkotó nincs úgy számon tartva a magyar irodalomban, ahogyan kellene. Jordán Tamás a Nagycsütörtökkel adta meg az alaphangot, majd a harmóniát árasztó Sebő-dallamok kíséretében egymás után szólaltak meg a szebbnél szebb Dsida-versek. Az est első felében az együttes és a színművész közös produkciója, A tó tavaszi éneke váltotta ki leginkább a közönség tetszését, amelyet a kilencvenes években a Merlin Színház csapattagjaiként szintén együtt adtak elő.
– Költészete elsősorban a gyengédségről, a szelídség retorikájáról szól – emelte ki Fűzfa Balázs a Radnótiról szóló felvezetőben. A költői lélek hosszán tett utazás a könnyed szerelmi lírától indult, és eljutott a munkaszolgálatban született Tétova ódáig, a Hetedik eclogáig, végül pedig a razg-lednicákig, amelyekből az utolsót, a negyediket egy csukamájolajos termékeket reklámozó reklámlapra írta a halálát látomásszerűen megjósoló alkotó: „…Tarkólövés. – Így végzed hát te is, –/ súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan./ Halált virágzik most a türelem...”
– Tudunk ennél többet mondani a 20. századról? – tette fel a kérdést az irodalomtörténész. Az est a tavalyi forgatókönyvhöz hasonlóan közös versmondással zárult.
– 2007-ben Jordán Tamás ötletére rendeztük meg először a nagy versmondást, akkor egy kultúrotthon megmentéséért szavaltunk. Így indult el az „építsünk szavakból katedrálist” jelmondatú mozgalom. Az elmúlt években több ezer diákkal mondtunk együtt verset. Ezeken az alkalmakon a költészet visszatalál régi formáihoz, a hangzó beszédhez és a közösségi léthez – mondta Fűzfa Balázs, majd a több száz diák a színművész vezényletével egy emberként szólaltatta meg a Levél a hitveshez csodaszép sorait.
