Úti beszámoló
A Gyermekmentő Szolgálat orvosai újból Erdélyben
Mi mindig mindent úgy teszünk, hogy megfeleljünk a törvényes előírásoknak. Tavaly nem kaptuk meg időben a Román Orvosi Kamara (CMR) engedélyét, de idén időben elkészült, így önkéntes orvosaink nagy lelkesedéssel indultak útnak. Úgy látjuk, hogy a gyerekek és a szülők is örülnek az ittlétünknek. Sok minden változott, sok minden fejlődött a Székelyföldön.
Legszorosabb kapcsolata az erdélyiekkel gyermekgyógyászunknak, dr. Büki Györgynek van, aki betegeivel és az itt élő kollégákkal rendszeresen tart online konzultációt. Őt kitörő örömmel fogadták a gyerekek. Büki doktor pedig csak ennyit mondott: „Végre Veronka megint főz nekem csihánlevest, aminél nincs is jobb”.
Prof. Hacki Tamás is nagyon készült az útra. Ő nemcsak gyerekeket vizsgál, hanem orvostovábbképző előadást is tartott a hangképzésről és a nyeléssel kapcsolatos problémákról május 11-én a csíkszeredai Pedagógusok Házában. Kevesen tudják, hogy az a fiatal srác, aki 60 évvel ezelőtt virtuóz fütyülésével megnyerte a Ki mit tud? vetélkedőt, utána elvégezte az orvosi egyetemet, majd Németországban lett orr-fül-gégész és audiológus professzor.
Másik előadónk, dr. Nagy Anikó, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet főigazgatója két prezentációt tartott a gyermekgyógyászatban alkalmazott sürgősségi endoszkópiáról, illetve a gyermekbántalmazásról klinikusszemmel. Dr. Nagy Anikó ezt megelőzően egy konferencián vett részt Angliában, onnan érkezett Csíkszeredába. A kérdésre, hogy „Ani, nem lesz ez túl sok neked? Bírod ezt a strapát?”, ő csendben csak annyit mondott: „Szeretem én annyira a székelyeket, hogy ezt kibírjam”.
Nőgyógyászaink is nagyon szorgosak voltak, nemcsak székelyföldi betegeket vizsgáltak, hanem Bákóból is érkeztek hozzájuk csángó asszonyok, akiknek szintén nagy örömmel segítettek. Szinte minden második családot ismerjük. Az itteni kollégákkal kölcsönösen megosztjuk egymással a tudásunkat, így rengeteget tanulhatunk egymástól. Vannak dolgok, amiket Székelyföldön eleve mindig is jobban tudtak, például a gyógyfüvekről, az ezekből készült teákról, főzetekről. Milyen szomorú, hogy Macalik Ernő tanár úr már nincs velünk! Sokszor jártunk nála, sok előadást tartott nekünk. Mindig hiányolni fogjuk.
Mint minden látogatás előkészítésénél, ezúttal is segítségünkre volt dr. Tar Gyöngyi Hargita megyei főorvos, dr. Biró László, a megyei orvoskamara elnöke és nem utolsósorban a Hargita Megyei Kórház volt igazgatója, dr. Bokor Márton, akit már 33 éve ismerünk. Ha bármikor segélyhívás érkezik hozzánk a térségből, legyen az reggel, délben vagy este, először őt hívom fel, és kérem meg, hogy nézze meg a gyereket. És ő megy, megnézi. Ez így megy már 33 éve.
Ezúttal is több olyan gyereket találtunk, akiket kisebb-nagyobb egészségi problémák miatt kezelni kellett, de vannak olyanok is, akiknél műtétet javasoltunk. Harmincharmadik éve járunk Erdélybe, ezalatt több mint százezer gyereknek segítettünk kisebb vagy nagyobb bajukban.
És itt volt az Erdélyi Gyermek- és Ifjúsági Focikupa. Barátunk és segítőnk, az egykori Aranycsapat tagja, Buzánszky Jenő mondta mindig, hogy „sportoltassátok a gyerekeket”. A megyei selejtezők már megvoltak, több mint 60 csapat részvételével. A legjobb 24 csapat érkezett Csíkba. Jenő valószínűleg mosolyogva tekint le ránk egy felhő szélén ülve. Ez az ő emlékezete. „Ne csak mindig vizsgáljátok, gyógyítsátok, műtsétek a gyerekeket, hanem mozgassátok is, hogy egészségesebbek legyenek.” Rá emlékeztünk, amikor a közel 300 gyerek kifutott a pályára.
Nemrég a pápa Magyarországon járt. A vasárnapi szentmise után a tribünön ismerős dallamot hallottam. Összeálltak úgy ötvenen a székelyek, Soltész Miklós állt középen. Meghatottan énekelték a székely himnuszt. Odamentem, és leültem előttük az egyik sorba. Jó volt hallgatni felszabadult éneklésüket. Csak arra tudtam gondolni, hogy rövidesen én is Erdélyben leszek.
Dr. Edvi Péter
