A vadászat nem csak a trófeákról szól

Amint arról beszámoltunk, a múlt hét végén Szovátán tartották meg a harmadik székelyföldi vadásztalálkozót. A rendezvényen a házigazdával, Péter Ferenccel, Szováta polgármesterével, a Marosszéki Közbirtokosság vezetőjével beszélgettünk.

Fotó: Vajda György

Amint arról beszámoltunk, a múlt hét végén Szovátán tartották meg a harmadik székelyföldi vadásztalálkozót. A rendezvényen a házigazdával, Péter Ferenccel, Szováta polgármesterével, a Marosszéki Közbirtokosság vezetőjével beszélgettünk.

– Mivel érdemelte ki Szováta azt, hogy a harmadik találkozó vendéglátója legyen?

– Az első és a második székelyföldi vadásztalálkozó Hargita megyében volt. A vadásztársaságok korábbi tanácskozását követően esett a választás Szovátára, mivel Maros megye lett volna a soros. Erre megfelelő helyszínt találtunk a Marosszéki Közbirtokosság Iszulykában levő székházában, illetve a mellette levő területen. Örömmel vettük tudomásul, hogy nemcsak a vadászok, hanem nagyon sok „civil” érdeklődő is eljött, és a rendezvény sikerét igazolja az is, hogy több mint ezren látogattak ki a helyszínre.

– Miért fontosak az ilyen rendezvények?

– Elsősorban újra hagyományt szeretnénk teremteni, hogy a vadászkultúra méltó helyet kapjon társadalmunkban. Meg kell mutatni a vadásztársadalom igazi arcát, mert ennek több mint ezeréves hagyománya van, amit kötelességünk ápolni. Mindezek mellett hangsúlyoznom kell, hogy a vadásztársaságok összetartóak. Ennek eredménye meglátszik a szervezésben, hiszen segítség nélkül nem tudtunk volna ilyen színvonalas találkozót szervezni. Az ilyen és az ehhez hasonló rendezvények mellett összetartásra van szükség akkor is, amikor újabb kihívások elé nézünk. Mint ismeretes, módosult a vadászati törvény, és ezért közös érdekképviseletet kell létrehoznunk. Megszűnt az állami monopólium a vadászterületek felett, ezért a vadásztársaságoknak kell kitölteniük ezt az űrt. Nagyon fontos, hogy minél előbb alakítsunk egy olyan szervezetet, amely a vadásztársaságok érdekeit képviseli a kormány, a parlament előtt. Hogy ez a szerveződés székelyföldi vagy erdélyi jellegű lesz, még nem tudjuk, de ezek a rendezvények is alkalmat teremtenek arra, hogy lépjünk ezen a téren.

– Többen azok közül, akik nem vadásznak, elítélik ezt, mivel úgy látják, hogy itt a cél a vad elejtése, „legyilkolása”, amely – annak ellenére, hogy a vadásztársaságok azt állítják – nem környezetvédő tevékenység.

– Valóban gyakran találkozunk ilyen megjegyzésekkel azok részéről, akik nem tudják, hogy mit is jelent a vadászat. Ezért fogalmaztam korábban úgy, hogy meg kell mutatnunk a vadásztársadalom igazi arcát. Sajnos, a szenzációhajhászás oda vezetett, hogy mindenki csak a lövés pillanatáról beszél. Ez csupán a jéghegy csúcsa. Arról keveset beszélünk, hogy hány ember dolgozik azért, hogy legyen megfelelő vadállomány. A vadgazdálkodás ugyanis azt is jelenti, hogy a vadásztársaságok tagjai, erdészek, más szakemberek folyamatosan figyelik a vad mozgását, követik a betegségeket, az egészséges egyedeket, ellátják az állatokat, ismerik a környezetüket, élőhelyüket, viselkedésüket stb. Legalább ennyire fontos a környezetvédelem is, hiszen a vad optimális fejlődéséhez szükséges a megfelelő környezet is. Soha nem fordul elő, hogy egy vadász többet lő ki, mint amennyit a lehetőség biztosít. Mindemellett elismerjük, hogy létezik vadorzás, de a vadászok azok, akiknek érdeke ez ellen küzdeni. Persze, eljön az a pillanat is, amikor a kiszemelt vadat elejtjük, de ezt a folyamatot egészében kell látni, kezelni. Azt se felejtsük el, hogy a vadászat több ezer éves tevékenység, és a hagyományápolás azt is jelenti, hogy vigyáznunk kell arra, hogy a jövőben is legyen megfelelő vadállomány.

– Milyen a vadgazdálkodás a Marosszéki Közbirtokosság területén?

– 11.000 hektár a kijelölt vadászterület, amiből 7000 hektár a Marosszéki Közbirtokosság tulajdona. A területet és a vadakat az erdészeti hivatal kezeli, mert a közbirtokosságnak nincsen vadászcsoportja. Megszabott illetékek alapján szervezzük a vadászatot az említett területen. S hogy ez mit jelent, azt az adatok igazolják: az idén négy szarvasbikát, két szarvastehenet, négy őzbakot, 26 vaddisznót, egy medvét és egy farkast, valamint az apróvadakat lőhettük ki. Ez igazán nem nagy mennyiség a 11.000 hektáros vadászterületen, így ebből is látható, hogy a tévhitek ellenére célunk a vadalap gondozása, megóvása nem a vadirtás.