Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2012-04-16 15:37:42
A romániai intézményes magyar nyelvű felsőfokú színészképzés kezdeti korszakának egyre fogyatkozó tanúi közül ismét eltávozott egy színész… Elment Földes Laci bácsi is!
Földes László 82 évesen hunyt el. Brassói születésű, de kolozsvári tanulóéveit és sepsiszentgyörgyi pályakezdését követően a nagyváradi színházi élet markáns résztvevőjeként vonult be kortárs színháztörténetünkbe. Nem csak színpadi munkái (játszott többek között Móricz Zsigmond, Arthur Miller, Bulgakov, Goldoni, Shakespeare, Tamási Áron, vagy Tolsztoj által színpadra álmodott szerepeket), hanem egész jelenléte, értelmiségi habitusa révén is rangos tagja volt a társulatnak. Szenvedélyesen figyelt minden színházi eseményre. A nézőtér jobb oldali végében volt egy széke, ahonnét nyugdíjasként, rogyadozó járásával, homályosodó látásával, gyengülő hallásával is a végső erejéig dacolva követte a színház és a vendégtársulatok előadásait, majd’ mindent megnézett, amit csak lehetett, okos véleményező megjegyzéseire érdemes volt odafigyelni, s ezért a kollégák tisztelete övezte. Páratlan gyűjteménye alakult ki az évtizedek során kritikákból, színlapokból, dokumentumokból, s mindezt az elkötelezett ember önzetlenségével iskolájára, a Színművészeti Egyetem könyvtárára hagyományozta, ahol a Földes-hagyaték méltó otthonra talált Laci bácsi öreg tanárának, Kőműves Nagy Lajos hagyatékának szomszédságában a folytonosság ritka szép mementójaként.
Földes Lászlóhoz nem volt kegyes a sors. Színésznő lányát, a tehetséges és szép Katikát, intézetünk egyik legígéretesebb végzősét pályája elején érte halálos baleset. Ezt a veszteséget a lányát rajongásig szerető apa sohasem tudta feldolgozni. Egészsége, életereje fokozatosan romlott, utolsó évei kegyetlen szenvedésben teltek el. Távozásával szegényebbek lettünk egy, a magyar kultúra és színház ügyéhez páratlanul hűséges emberrel, akire szeretettel emlékezik mindenki, aki ismerte és szerette, természetesen az egyik első helyen az őt útjára bocsátó iskola is.
Nyugodjék békében!
A marosvásárhelyi Művészeti Egyetem nevében:
dr. Kovács Levente professzor