Választás elé állítanák az orvosokat?
2022-05-10 15:22:02
- Nagy-Bodó Tibor
Magán- vagy állami berkek?
2019-hez képest nagymértékben nőtt a privát orvosi szolgáltatást nyújtó vállalkozások száma és bevétele is. Ennek az egyik oka a koronavírus-járvány, aminek következtében az állami egészségügyi ellátás megbénult, hiszen nem volt felkészülve akkora beteghullámra. László Attila RMDSZ-es szenátor elmondta, hogy a magánszektor egyik nagy előnye, hogy betartja a programálási időt. Ugyanakkor az állami intézmények számára hátrány, hogy egyes orvosok mindkét helyen dolgoznak, ez pedig nem mindig eredményez tiszta versenyt. Az alábbiakban a szenátor válaszol a kérdéseinkre.
– Miért tudott növekedni a magán egészségügyi szektor?
– Több oka van annak, hogy a magán egészségügyi szolgáltatókat részesítik előnyben a páciensek. Elsősorban ki kell emelni, hogy amennyiben nem létezett volna a magánegészségügy, a koronavírus-járvány ideje alatt nem lett volna elegendő kapacitás, és számos rászoruló maradt volna ellátás nélkül. Mivel Románia nem rendelkezett megfelelő tartalékokkal, nem voltunk felkészülve a koronavírushoz hasonló krízishelyzetekre, át kellett alakítani bizonyos intézményeket, amelyek addig nem fertőző betegeket kezeltek. Ezekben az egységekben az alaptevékenységet le kellett csökkenti, vagy bizonyos esetben teljesen fel kellett függeszteni. Ilyenkor a magán egészségügyi szolgáltatást nyújtó egységek pótolták a kiesést. Az elmúlt két évben bekövetkezett forgalomnövekedés nagyon látványos. Például 2020-ban 18 százalékkal növekedett a magánegészségügy. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy minél kevesebb ember maradjon ellátás nélkül.
– Miért bíznak jobban a páciensek a magánkórházakban? Hiszen köztudott, hogy többnyire ott is azok az orvosok rendelnek, akik az állami kórházakban.
– Az egyik legfontosabb, hogy a magánkórházak betartják a programálási időt. Ez nem mindig jellemző az állami intézményekre, nagyon sokszor előfordul, hogy reggel 8 órára odarendelnek mindenkit: és ezután rengeteg ember hosszú órákon keresztül várakozik, mire valahogy bejut az orvoshoz. Továbbá a körülmények is nagyon eltérőek, vagyis szinte minden esetben magasabb a színvonal a magánkórházakban. A harmadik ok pedig nem más, mint hogy az elmúlt években megnyílt egy kiskapu: a magánkórházak szerződést köthetnek az állami egészségbiztosító pénztárral. Ez a magánszférában is sok helyen csökkentette az árakat.
– Az említetteken kívül még mire lenne szükség, hogy az emberek jobban bízzanak az állami egészségügyi rendszerben?
– Véleményem szerint a legfontosabb az lenne, hogy az orvosok döntsenek: állami vagy privát? Jelen pillanatban ugyanaz az ember dolgozik az állami intézményben, mint a magánintézményben. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy így mindig tisztességes versenyhelyzet alakul ki. Meglátásom szerint az lenne a legtisztább, ha mindenki eldöntené, hogy hol szeretne dolgozni.
2017 óta nem olyan jelentős a jövedelemkülönbség a két forma között, sőt volt olyan idő, amikor az állami szférában magasabbak voltak a jövedelmek. Továbbá még van két dolog, ami előkészületben van, ezeket is minél hamarabb életbe kellene léptetni. Az egyik az, hogy tulajdonjogtól függetlenül társulhassanak az egészségügyi intézmények. Ez azért lenne fontos, mert így mindenki mentesülne a befektetési összegek felhasználása alól, hiszen, ha az egyik intézményben már megvan valami, akkor azt a másik is használhatná.
Úgy vélem, hogy ez lenne az egyik leghatékonyabb módja, hogy a települések vagy a megyék szintjén kialakítsanak egy olyan hálózatot, amely helyben képes megoldani a betegek gondjait, és így senki nem lenne rákényszerülve, hogy küldözgesse a pácienseket. A másik dolog: a mai napig sincs megoldva, hogy az állami egészségügyi intézmények szerződést kössenek a magánbiztosítókkal.
Vannak olyan intézmények, amelyeknél az állami biztosító nem fedezi teljesen a kiadásokat, a fennmaradt részre pedig nincs keretszerződése az intézménynek. Ezért is lenne jó, ha megnyitnánk a kaput a magánbiztosítások előtt, már csak azért is, mert ez egy plusz finanszírozási módot hozna be az egészségügyi rendszerbe. Másrészt, nagy valószínűséggel, számos olyan területen, ahol most vitatott a helyzet, hozzá tudna járulni ahhoz, hogy a szolgáltatási díjak a valós kifizetésekhez igazodjanak. Lehet, hogy ez egy kicsit nehézkesnek hangzik, de jelen pillanatban, 32 év után, eljutottunk oda, hogy köszönő viszonyban sincs az az összeg, amit az állami egészségügyi biztosító kifizet, a kórház valós kiadásaival. Ezért szinte minden intézmény arra kényszerül, hogy „szépítse” a statisztikai adatokat, hogy ilyen vagy olyan módon többletfinanszírozáshoz jusson. 2022-ben eljutottunk oda, hogy a hivatalos egészségügyi statisztika, ami az elszámolásokból indul ki, nem igazán felel meg a reális helyzetnek. Ezért – véleményem szerint – sürgősen be kellene vonni olyan finanszírozókat is, akik szeretik tudni, hogy mire ment el a pénz.
