Elkészült a jelentésével a 2009-es elnökválasztásokat kivizsgáló parlamenti bizottság.
Elkészült a jelentésével a 2009-es elnökválasztásokat kivizsgáló parlamenti bizottság. A testület három liberális és egy magyar tagja már nem adta szavazatát a jelentés következtetéséhez, amire nem kellett volna eddig várni, mert már a bizottság felállításakor tudni lehetett, hogy mire fognak jutni. Így tulajdonképpen a kormánykoalíció állítja azt egy parlamenti vizsgálóbizottság mögé bújva, hogy szerintük a hírszerzők, a korrupcióellenes ügyészség és a volt elnök emberei elcsalták a választásokat.
Felettébb érdekes, mikor a rabló kiált tolvajt. És korántsem a koalíció főnökeinek jogerős ítéletei vagy folyamatban levő peres ügyei mondatják ezt, hanem a nyolc évvel ezelőtti választást követő események. Mint ismert, igen kis, alig több mint 70 ezres szavazatkülönbséggel nyerte akkor el második elnöki mandátumát demokrata támogatással az egykori hajóskapitány, és a szocdemek már akkor is csalást kiáltottak. Meg sem álltak az Alkotmánybíróságig, amely elrendelte az érvénytelen szavazatok újraszámlálását. Lett is belőle meglepetés, mert alig több mint kétezer-kétszáz hibásan érvénytelenített voksot találtak, és ezekben több mint háromszázzal „vezetett” az akkori régi-új elnök. Miután világossá vált, hogy az érvénytelenített szavazatok alapján pont a feljelentők csaltak, az ügy le is állt.
Mostanig, amikor a parlamenti vizsgálóbizottság felállításával melegítették újra, mindenáron azt bebizonyítandó, hogy a titkosszolgálatok és az egyik ügyészség aktívan belemászik a politikába. A jelentés itt még nem áll meg, a parlament plénuma elé is beterjesztik, illetve átadják az elnöki hivatalnak és a főügyészségnek. Majd azután derül ki, hogy lesz-e bűnvádi folytatása is az ügynek. Amennyiben igen, akkor vélhetően minden érintettet kihallgatnak, mert a parlamenti vizsgálóbizottság például az exelnököt, az általuk vizionált csalás fő haszonélvezőjét – aki nyilvános meghallgatást és a vizsgálatnak a választókörzeti jegyzőkönyvekre való kiterjesztését is kérte – meg sem hallgatta, a múlt század ötvenes éveire jellemző koncepciós eljárás szintjére süllyesztve vizsgálatát.
Nem sok esély van itt egy komoly folytatásra, mert ez az ügy ebben a tálalásban a most regnáló koalíciónak az igazságszolgáltatási rendszer elleni harcában szerepel fegyverként. És e minőségében már el is látta a szerepét. Nekünk, választóknak az igazán érdekes az lenne, ha tényleg profi vizsgálatot folytatnának le, de ezt vélhetően a politikai szféra egyetlen szereplője sem akarja, mert nagy eséllyel az derülne ki ebből, hogy mindenki igyekszik csalni a választásokkor, amennyire a befolyása lehetővé teszi. Ezt a hatalomhoz és a közszolgálathoz való politikusi viszonyulás teszi csak a politikai ateisták számára világossá.
