A végletek országában élünk. Miután már az előkészítő osztálytól kezdődően kötelezővé tették a vallásoktatást a romániai iskolákban, most, tanév közben választhatóvá válik – derült ki a megyéből összesereglett pedagógusok múlt heti tanácskozásán.
A végletek országában élünk. Miután már az előkészítő osztálytól kezdődően kötelezővé tették a vallásoktatást a romániai iskolákban, most, tanév közben választhatóvá válik – derült ki a megyéből összesereglett pedagógusok múlt heti tanácskozásán. Az iskolaigazgatók szerint a magyar tagozat zsúfolt órarendje miatt a kiskorú tanulók szüleinek és az önálló döntésre jogosult nagykorú diákoknak egy része lemond a vallásórákról. Ha az iskolában nem tudják pótolni a csorbult vagy a megszűnő katedrákat, a vallástanárok egy része tanév közben állás nélkül maradhat. Másrészt, ahol az órarendben nem az utolsó helyen szerepel a vallásóra, nehéz vagy lehetetlen lesz a vallásórákról kimaradó tanulók felügyeletét biztosítani.
Az alkotmánybíróság tavaly októberben hozott döntése alkotmányellenesnek nyilvánította a közoktatási törvény 18/2. cikkelyét, amely előírta, hogy a hittan minden diák számára kötelező, s a vallásórákon való részvétel alóli felmentést kérvényezni kell. A tantárgy továbbra is a törzsanyag része marad, de az idézett döntés nyomán nem a felmentést, hanem a (saját felekezete szerinti) vallásórák biztosítását kell a nagykorú diáknak vagy a kiskorú tanuló szüleinek kérelmezni.
A szaktárca körlevelében utasította a megyei tanfelügyelőségeket, hogy március 6-ig minden iskolában gyűjtsék össze a diákok és a szülők által kitöltött kérvényeket, s az eredményt vezessék be az országos információs rendszerbe. Amennyiben ez nem történik meg, a vallásóra elmarad, és a diákot nem zárják le a második félévben.
Bár állítólag azért kellett kötelezővé tenni a vallásoktatást, mert az évente kiképzett 11,4 ezer ortodox teológusnak állásra volt szüksége, a magyar tannyelvű iskolák többségében fontos szerepet kapott a hittan. Az iskolai műsorok, rendezvények szervezésében pedig élen járt a vallástanárok többsége. És ami a legfontosabb: sok gyermek került közel a valláshoz, s vált számukra lelki feltöltődéssé, a hitben és önmagukban való megerősödéssé, a keresztény értékek megismerésének a lehetőségévé a hittanóra. Természetesen a tanár hozzáértésének, lelkiségének mértékében.
Az iskolaigazgatók dolga egyszerűbb lesz, ha elmarad a vallásóra, aminek örvendeni fog a diákok egy része is. De vajon eltorzuló világunkban, ahol az önzés, a pénz, az élvezet bármely más értéket háttérbe szorít, eltekinthetünk-e ettől a lelki, szellemi lehetőségtől, amely a keresztény erkölcs értékeire nevel? Itt, Erdélyben, ahol a „templomnak” köszönhettük évszázadokon át az iskolát, s a szórványban anyanyelvünk gyakorlásának egyetlen lehetősége a vallás, szabad-e, érdemes-e lemondani annak iskolai oktatásáról? És szülőként megfoszthatjuk a gyermekeinket attól, hogy a kereszténységre épülő gazdag európai kultúra képzőművészeti, irodalmi és zenei alkotásaira értő szemmel, füllel, lélekkel, s ne analfabétaként reagáljanak? És egyetérthetünk azzal is, hogy manapság az általános műveltség szerves része kellene legyen a világ nagy vallásainak a lényegét is megismerni.
A most dúló nagy alkotmányossági lázban vajon törvényesnek tekinthető-e, hogy egy kialakult tanrendet, s pedagógusoknak egy tanévre szóló munkaszerződését év közben felbontsák? A szülőkön, osztályfőnökökön, iskolaigazgatókon múlik, hogy élünk-e továbbra is a hittanórák nyújtotta lehetőséggel!
