Húsvét előtti vásárlási láz, hipermarket, hatalmas tömeg. Nézelődés, lökdösődés, „zsebelés”. Vannak igazi vásárlók, vannak „angebot” vadászok, vannak, akik csupán unalomból, jobb híján itt ütik el az időt, vannak...
Húsvét előtti vásárlási láz, hipermarket, hatalmas tömeg. Nézelődés, lökdösődés, „zsebelés”. Vannak igazi vásárlók, vannak „angebot” vadászok, vannak, akik csupán unalomból, jobb híján itt ütik el az időt, vannak...
A pénztáraknál hatalmas sorok, ideges vagy kedves pénztárosok, ideges, goromba, nemegyszer agresszív vásárlók. Arra figyeltünk fel, hogy egy – szemmel láthatóan jó adag szesztől „erős és bátor” – ürge azért ordibált, mert a kasszás tízbanisokban adta kezébe a visszajáró aprót. A pénztáros elnézést kért, majd a jócskán beszeszelt egyén, főleg a sorban állók morgolódása miatt, eltántorgott.
Miért kellett elnézést kérnie a pénztárosnak? Nem tévedett, nem követett el semmiféle hibát. Az viszont sajnos igaz, hogy sokan nagyon sokszor kerülnek kellemetlen helyzetbe, mert „apróval” akarnak fizetni. Az is épp annyira igaz, hogy az emberek egyre inkább tehernek érzik az aprópénzt, amely csak a zsebüket húzza, de semmire sem használható. Oda jutottunk, hogy bocsánatot kérünk, ha apróval akarunk fizetni vagy visszaadni. Sok helyen azonban nem is veszik a fáradságot, hogy az apróbb visszajárót kiszámolják, teljesen természetes számukra, hogy azzal nem kell elszámolniuk.
Ami azt is jelenti, hogy értékét veszítette, és azt is, hogy az emberek csak kényelmetlen tehernek érzik.
Sőt, észre sem veszik, hogy megrövidítették őket. Vagy talán annyira hozzászoktunk már ahhoz, hogy az ország volt és jelenlegi politikai elitje a tévéadók jóvoltából a szemünk láttára lesz egyre „be-járatosabb” a korrupcióellenes ügyészségre, akikről kiderül, olyan hatalmas összegekkel lopták meg az államot, vagyis a becsületes adófizető polgárokat, amiről az egyszerű földi halandó álmodni sem mer, és a lopás, megvesztegetés, hatalommal való visszaélés, befolyással való üzérkedés magasiskoláját mutatják be országnak-világnak. Sőt, vannak olyanok, akik arroganciájukban bűntudatot próbálnak ébreszteni az egyszerűbb emberekben.
Van is benne valami, bűnösek vagy bűnrészesek abban, hogy rájuk szavaztak.
Az azonban az igazán reális és elgondolkoztató képtelenség, hogy minden jel szerint a sok millió eurós érvágás az állami büdzsén mintha nem is hiányzott volna senkinek. Különben nem tudták volna saját zsebüket duzzasztani
– maszekgalériát „összehozni” polgármesteri fizetésből, hogy csak egyetlen példával éljünk – azok, akik miatt egyre zsúfoltabbakká válnak a börtönök, olyannyira, hogy egy „sima” anyagyilkosnak hamarosan „látogatás nélkülin” kell majd letöltenie megérdemelt büntetését.
A velejéig korrupt politikum kénye-kedve szerint játszott az európai és kormánypénzekkel, ez volt a „tökéletes” rablás, amelyet senki sem vett észre. Mert ha idejében
„meglátják”, amit látni kellett volna, és megtették volna az illetékes hatóságok, amit meg kellett volna tenniük, nem jutottunk volna ilyen helyzetbe, nem neveznének az Európai Unió legkorruptabb országának, és semmiképpen sem kellene bocsánatot kérnünk, mert csupa aprópénz húzza a zsebünket.
