Újfent levelezik a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, a város forgalmát már hónapok óta fejtetőre állító útjavítások kapcsán.
Újfent levelezik a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, a város forgalmát már hónapok óta fejtetőre állító útjavítások kapcsán. A postaládákba egy nemrég sajtónyilvánosságot is kapott közlemény került, amiben elmagyarázzák a választónak a nagy projekttel kapcsolatos kérdéseket. És nálunkfele jellemző módon, amikor félre kell beszélni, akkor működik a kétnyelvűség is.
Mert a levél leginkább azt hangsúlyozza, hogy tizenegy évi keresztbe tevés után sikerül megvalósítani ezt a beruházást, a somostetői erdőt halálra ítélő korábbi útépítési terv helyett. Már a dolgok ilyen kontextusba helyezése is mesterien illeszkedik a másfél évtizede megszokott városházi taktikai menübe, amely szerint minden közberuházás kapcsán lehet kampányszelű feszültséget gerjeszteni. Mert alapjáraton a választópolgárt nem az érdekli, hogy a városvezetés mikor kivel van haragban vagy barátságban, civillel, avagy épp politikussal, hanem az, hogy javítson vagy építsen utat, amikor kell, meg egyáltalán, tegye a dolgát, amire a választóktól felhatalmazást kapott. De ha ilyen kontextusban levelezik polgáraival a város, az pont azt teszi világossá, hogy például a nagy útjavítási hadjárat közepette egyáltalán nem volt véletlen, hogy épp halottak napjának hétvégéjén zárták le a történelmi felekezetek sírkertjei és a városi köztemető szinte összes megközelítési lehetőségét. Vagy a városépítő polgármesterre való megemlékezést sem lehetett méltóságban megtartani. Amúgy vélhetően szerették volna a helyhatósági választások előtti héten befejezni az egész munkát, csak azok a fránya határidők…
Azért remélhetőleg az utászok jobban dolgoznak a városházi kommunikátoroknál. Mert a levél állampolgári kérdéseket taglaló részében a negyedik kérdésnél az áll, hogy a munkálatok tervezett időtartama 14 hónap volt, de mivel ezeket kötelezően be kell fejezni az év végéig, így a kivitelezési időtartam négy hónappal megrövidült. Emberi számítás szerint ez tízhavi munkát feltételezne, azonban a naptárban augusztus közepétől az év végéig nehéz négy és fél hónál többet lelni… Vélhetően ez csak elírás, mert épeszű vállalkozó aligha írna alá jóhiszeműen egy olyan szerződést, amiben gyakorlatilag a normális kivitelezési idő harmadára vállalná fel a befejezést. Vagy ha mégis, akkor félő, hogy az a minőség rovására megy. De ez nem lepne meg az átadáskor már felújításra szoruló autópályák országában. Remélhetőleg jövőre sikerül olyan városvezetést állítani a választásokon, amely az ilyen betartásokra és szélmalomharcokra pazarolt energiát is a város javát szolgáló közhasznú munkára hajlandó majd fordítani.
