Várbeli nonfiguratív

Pár hónapja nyitotta meg kapuit a várbéli Museum Café, amelyben újabb képzőművészeti kiállítás nyílt vasárnap délután a Csendház Művészeti Alapítvány szervezésében. Lőrincz Gyula kolozsvári képzőművész tárlatának megnyitóján igen szép számú közönség vette birtokba a kávézó termeit, a jelenlevőket Kusztos Enikő fogadta, majd átadta a szót a kiállítás méltatójának, Szép Gyulának, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatójának.

Fotó: Nagy Tibor

Pár hónapja nyitotta meg kapuit a várbéli Museum Café, amelyben újabb képzőművészeti kiállítás nyílt vasárnap délután a Csendház Művészeti Alapítvány szervezésében. Lőrincz Gyula kolozsvári képzőművész tárlatának megnyitóján igen szép számú közönség vette birtokba a kávézó termeit, a jelenlevőket Kusztos Enikő fogadta, majd átadta a szót a kiállítás méltatójának, Szép Gyulának, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatójának.

– Sem képzőművész, sem kritikus nem vagyok, ritkán nyitok meg ilyen jellegű tárlatot. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy 1985-ben, amikor a székely-udvarhelyi művelődési ház igazgatója voltam, megkeresett egy középiskolás fiatalember, hogy kiállítaná igen furcsa képeit. Lőrincz Gyula volt. A tárlatot megszerveztük és nem is lett túl sikeres, polgárpukkasztónak, túl merésznek vélték. De a fiatal értelmiségieknek nagyon tetszett. Kolozsváron találkoztunk újra a kilencvenes évek elején, ahol akkori feleségével igen merész művészeti kiadványt adtak ki, úttörők voltak ezen a téren. A színházzal is kapcsolatba került: Selmeczi György Orbán György operáját kívánta megrendezni és olyan képzőművészt keresett díszlettervezőnek, aki senkihez sem hasonlít. Lőrincz Gyulát ajánlottam, ismertem az Insomnia kávézón végzett munkáját. Díszlettervezőként olyan elemeket vitt be az előadásba, amelyek rendkívüli újdonságként hatottak az opera világában. A nagyon sikeres munkát további tizenöt követte. Marosvásárhelyen is ő tervezte meg annak az előadásnak a díszleteit, amelyet a Nemzetiben zajló események miatt végül nem mutattak be. Időközben újra visszatért a festészethez, a tavalyi csíkszeredai kiállítása egy letisztulóban lévő művész nagy mondanivalóit sugallta. Mostani tárlata teljesen más jellegű, részleteket boncolgató, kérdéseket feltevő és feltáró kiállítás, amely új utakat keres. Szinte mindegyik kép idei keltezésű, nagyon rövid idő alatt készítette a terjedelmes anyagot, amelynek munkáin az élet gyakorlatilag mindegyik összetevőjét érintette. Ugyanakkor hagyja kibontakozni, tovább gondolkozni a nézőt – mondta a méltató a magyar kultúra napján szervezett tárlatnyitón, amely a Tiberius vonósnégyes három tagjának játékával ért véget a stílusos, hangulatos várbeli kávézóban.