Vásárhelyi Antal kiállítása: A felület és a végtelen között

Év végéig a Várgalériában

Sikeres romániai kiállító körút betetőzéseként Marosvásárhelyen is bemutatkozott a szatmárnémeti születésű világjáró művész. Tárlata október 22-én nyílt meg a Marosvásárhelyi Kulturális, Művészeti és Szabadidőközpontban, amely az utóbbi időben jó néhány érdekes, értékes kiállítással örvendeztette meg művészetkedvelő közönségét. A mostani is rendhagyó élményt kínál, hagyományos és korszerű művészi látásmódot, egyetemes és lokális tematikát ötvöz, sajátosan illeszkedve a tradicionális képzőművészet és a kortárs vizualitás kereteibe. Akárcsak több előző itteni rendezvény, ez is nagyban köszönhető a Nagybányai Művészeti Múzeummal és annak vezetőjével, Strébeli Róberttel kialakított példás együttműködésnek. A Magyarországon élő grafikus, festő művészetének erdélyi megismertetése is így vált lehetővé. Persze ebben elsősorban a 75. életévét idén töltött Vásárhelyi Antal szándéka volt a meghatározó. Ő újra úgy érezte, be kell cserkésznie szülőföldjét, így aztán egymást követték tárlatai Kolozsváron, Nagyszebenben, Déván, Szatmárnémetiben, volt Bukarestben is, egyetemi tanulmányai színhelyén. És megfordult másutt is, számára kedves helyeken, ahova mindegyre visszatér, például Csíkszeredában. Marosvásárhelyen, amint a megnyitón mondta, hat évtizeddel korábbi a várbeli élménye, 15 éves korában a romos, rendezetlen vár romantikája volt rá különös hatással. Azóta sokfelé kísértette meg a múlt. Nürnbergben például tíz esztendőn keresztül, 1989 és ’99 között hatott rá a környezet jellegzetes architektúrája, a terek, épületek, a képzeletindító struktúrák sokasága. Amiből aztán egy olyan egyedi, ám koherens, víziószerűen gazdag és míves Vásárhelyi-életmű, olyan sajátos fekete-fehér és színes Vásárhelyi Antal-i világ nőtte ki magát, amely a művész szerteágazó ismerettárát, fantáziája szabad szárnyalását, a rajzba öltözött realitást és a csakis abban magától értetődő abszurditást egyaránt magába olvasztotta. Ezt látni kell, szóval nehéz elmagyarázni. 

A felület és a végtelen között címmel egybeválogatott mintegy 60 munka méltatásakor nyilván sok minden elhangzott a tárlatnyitón. A művészeti központ vezetője, Barabási Attila Csaba, a vendég Strébeli Róbert művészettörténész és a helybeli fiatal kurátor, Márton Adrienne a lényegre hívták fel a jelenlevők figyelmét. Beszéltek arról is, hogy a falon pár olyan rokon szellemű festmény is látható, amelyek az egy évtizede elhunyt kolléga és barát, Mihai Olos alkotásai. Ezt maga a kiállító sem hagyta ki rövid felszólalásából. De azt is hangsúlyozta, hogy művei befogadása szempontjából az a legfontosabb, hogy a nézőben a látvány indítsa el a gondolkodás, az élményidézés folyamatát, így elevenedik meg az a különös univerzum, amely figurálisan megjelenő emberek hiányában is képes érzékeltetni az élet, a fizikai és szellemi lét realitásait. A kiállítás az év végig látogatható a várban. De nem érdemes halogatni. Érdemes gyarapítani a friss élményt.

Vásárhelyi Antallal egy átfogó, hosszú interjú készült. Azt majd a következő hetek valamelyikében tesszük közzé.